Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége
A történeti diagnózis esetében fokozottan indokolt ez a mérlegelés, minthogy utólag nem végezhetünk el olyan vizsgálatokat, amelyek a jelenben lényegesen megkönnyítenék a végleges válasz kialakítását, mint például a Wassermann- és liquor-vizsgálat. DifTercnciáldiagnosztikai szempontból első helyen az ún. praesenilis és involutiús elmebántalmak jönnek szóba, mint a Pick-atrophia, az Alzheimer-betegség, a climacterialis vagy involutiós depressio és az érelmeszesedéses dementia (cerebrosclerosis). Az endogen elmebajok közül a mania, a depressio és a paranoia lehetősége merült fel Semmelweis esetében. Legnehezebb a Pick-féle cortical is atrophia fennállásának megállapítása vagy kizárása. Ez az ismeretlen eredetű kórforma a negyvenes évek után szokott fellépni, hosszan elhúzódik, a személyiség átalakulásával és hangulati labilitással, valamint a morális érzék megváltozásával lassan a szellemi élet betokolódásához vezet — lényegében úgy, ahogyan ezt Semmelweisnél is láttuk. A diagnózis felállítása ma sem könynyű, pneumoenkephalographiával, agy-punctiós szövettani vizsgálattal és más laboratóriumi vizsgálatok egybevetésével oldható meg. A kórbonctani kép azonban jellegzetes: nagyfokú sorvadás a lebenyek körülírt területein, a tekervények itt keskenyek és alacsonyak, színben is elütnek a mellettük levő ép résztől, a tekervények közti árkok szélesen tátongok, mélyek, a pp-ra jellemző agyhártya-elváltozások viszont hiányoznak. A rendelkezésünkre álló kórbonctani és szövettani jegyzőkönyv alapján a Pick-atrophiát biztonsággal kizárni nem lehet, csupán annyit mondhatunk, hogy egészében a tünetegyüttes jobban illik a pp-ra, mint a Pick-betegségre. Az Alzheimer-féle betegség szintén az agy sorvadásával jár, de sokkal gyorsabb lefolyású, és a rövid bevezető tünetek után nyomban feltűnővé válik a nagyfokú dementálódás, desorientáltság ; lefolyásában Semmelweis betegségéhez nem hasonlít. A climacterialis és involutiós kórképek változatosak, hol a hypochondrias panaszkodás, hol paranoid vádaskodás, hol a hysterias karakter áll előtérben, a Semmelweis kórképében oly kiemelkedő szerepet játszó prodromális tünetek, személyiségváltozás és foudroyans végkifejlet nélkül. Az arteriosclerosis cerebri tünettana sokoldalú, több tekintetben hasonló a pp-hoz. így az alvászavar, az ingerlékenység, a korai elaggás, az indokolatlan dühkitörések, a váratlan elérzékenyülés stb. itt is előfordul, ugyanígy a mániás izgalom vagy a paranoid vádaskodás is. Minthogy az érelmeszesedés enyhe jelei Semmelweis kórbonctani leletében is kimutathatók, felmerült a cerebrosclerosis diagnózisának gondolata. Az agyi érelmeszesedésnél azonban központi tünet a tájékozódás zavara és a kényszerű, aprólékos, értelmetlen tevékenység, az állandó rakosgatás és rendezgetés, kicsinyes és oktalan féltékenykedés, leskelődés, gyanakvás, továbbá hirtelen fellépő góctünetek, mint a szótalálási nehézség, az írás vagy olvasás képtelensége stb. — aszerint, hogy az agy mely területén lépett fel újabb lágyulás. Az elmeszesedett erek megpattanása miatt apoplexiás eszméletvesztések jelentkeznek, sőt epileptiform rohamok is. így a hasonlóságok mellett több az eltérés Semmelweis kórképe és a cerebrosclerosis közt, különösen ha a négy évre visszanyúló előzményeket is figyelembe vesszük. A mania diagnózisának lehetősége már korán felmerült Semmelweis betegségével kapcsolatban; Schürer önkényesen Manie-va változtatta könyvében a kórházi felvételi protokoll Tobsucht-'ykX. Ez nem is volt egészen indokolatlan: a múlt században a
