Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

bizonyítanak — vagy csak azok számára bizonyító értékűek, akik amúgyis hisznel a szavának. Táblázatait kényszeresen új meg új csoportosításban mutatja be. 6. Áttekinthetetlenség. Bevezet egy olyan számítási módszert, amely pontos ugyan de hasznavehetetlen. Ép ésszel nem hihette, hogy akár barátai, akár ellenfelei átrágjál magukat a követhetetlen kásahegyen. 7. Pontatlanság. Számításaiba tömérdek hiba csúszott, ezeket nem vette észrí nem korrigálta. Van olyan %-száma — nem is jelentéktelen táblázaton —, amelye legalább hétszer közöl hibásan. (Hogy a túlméretezett statisztikai tömkeleget valóbai senki nem vette figyelembe, ezt bizonyítja, hogy a rengeteg hiba a későbbi kiadásokbai is bennemaradt, tehát még a jószándékú utókor sem vett fáradságot ahhoz, hogy táblázatokat átnézze.) 8. Logotrhoea. Vitairatait a szóömlés jellemzi: megállíthatatlanul dől belőle a szc mit sem törődve azzal, hogy ugyanezt már számtalanszor elmondta. Korábbi éle logikája cserbenhagyja, el-elveszíti a beszéd fonalát, váratlanul átcsap más területre vagy rengeteg energiát pocsékol fölösleges számításokra. 9. Mindenki az ellensége. Miközben itthon és külföldön egyre gyűlnek a híve ezekről nem vesz tudomást, csak az ellenfeleket látja — s főként ugyanazt a kettői (Scanzoni, Braun) A baráti közeledést ellenségesen elutasítja vagy nem veszi észre régi híveiből is végül csak két névre emlékszik vissza (Michaelis, Lange), holott koráb ban maga is jóval többet sorolt fel. 10. Túlértékelés. A kórjelző „felkelt a puerperális Nap" meg az „örökigaz tanítá som" kifejezésekhez nem kell kommentár, de hozzá kell ehhez fűzni, hogy Semmelwei tanítása a maga idejében korántsem volt oly egyértelműen igazolt, amilyennek m látjuk; az ellenlelek kételkedése, habozása vagy hitetlensége nem magyarázhat pusztán rosszindulattal. Semmelweis érvei több figyelmet érdemeltek volna, de semm képp nem voltak perdöntőek, és az ellenfelek aggályai sem alaptalanok. A „fel a igazság magaslatáig!" szép metafora, de maga Semmelweis nem jutott fel az igazsá magaslatáig, viszont nem bocsátotta meg senkinek, ha hajszálnyira eltért az ő felfc gásától. Némelyik ellenfelének vitairata nem nélkülözi a józan és megfontolt érvekí (pl. Breisky támadása), sőt mutatja az utat, merre kellene Semmelweisnek továb haladnia, ahelyett, hogy „a puerperális hitvallás Koránját" hirdetné; az érvek jogo; ságát Markusovszky megérti (ld. OH 1861. júl. 7.), de Semmelweis nem. Mindez csak azzal magyarázható, hogy a pp első jelei 1860/62-ben jelentkeztél Nemcsak Semmelweis, hanem az egész emberiség tragédiája ez, mert ha nem így töi ténik, az aszepszis két évtizeddel korábban válik általánosan elfogadottá a szülészei ben és sebészetben, kiszámíthatatlanul sok ember életét hosszabbítva meg. V. A LÁTENCIA SZAKA Szakemberek előtt jól ismert jelenség, hogy a pp prodromális jeleinek föllépés után hosszabb viharszünet következik, évekig tartó viszonylagos nyugalom, az egés; ségi állapot fokozatos romlásával ugyan, de szembeszökő tünetek nélkül. Tulajdor képpen észre lehetne venni a tüneteket, de éppen a fokozatosság miatt a környezetne nem tűnnek fel, vagy — esetleg tudatosan — szemet hunynak felette. A páciens ilyer