Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

bonctani leletekből elfogadható, abban semmi jellegzetes nincsen és a kórbonctani lelet részletei — teljes hódolattal a vizsgálók iránt — annyira nem felelnek meg a reális követelményeknek, hogy azokat abszolúte tekinteten kívül kell hagynunk. Jön a kérdés, miért vitatkozunk. Én azt hiszem, hogy ezekkel a megállapításokkal a nagy irodalmi akciót jó volna befejezni. Semmiféle vádaskodásból stb. nem derülhet ki a továbbiakban semmi, az csak replikákat és ellenreplikákat stb. vonhat maga után. „Adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre". JUHÁSZ JENŐ PATHOLÓGUS PROFESSZOR: Engedjék meg, hogy mint moderátor most magamnak adjam meg a szót és a neuropathologiai leleteket összefoglalva kifejthessem véleményemet: Az idegrendszer vizsgálata során a boncjegyzőkönyv rögzíti mindkét frontális lebeny atrophiáját és a következményes hydrocephalust. A homloklebenyek sorvadása olyan feltűnő elváltozás, hogy a kórbonenok ezen megállapítását biztosan elfogadhatjuk. A jelenlevő klinikus kollégákhoz intézem azt a kérdést, hogy a klinikai és kórboncolási leletek egybevetése alapján minek tarthatjuk azt a kórfolyamatot, amely a frontális lebenyek szimmetrikus sorvadásához vezetett. E kérdés megválaszolásához szükségünk lenne alapos agyhistologiai leletre; a vizsgálat idejében azonban az idegrendszer histológiai vizsgálati módszerei nagyon kezdetlegesek voltak. A rendelkezésre álló histológiai leírást átolvasva feltűnik, hogy abban szó esik az idegsejtek sorvadásáról, a sorvadt gyrusok alatti fehérállomány sejt- és rostszaporulatáról. Feltűnő és talán némi támpontot jelentő adat, hogy a histológiai leírásban szó esik olyan izolált sejtelváltozásról, amelynek során az idegsejtek kettő-háromszorosra megnagyobbodtak és a korabeli histológus ezen idegsejt-elváltozás jellemzésére azt a kifejezést használja — „aufgeblasen" — amely ma is használatban van. Az ilyen felfúvódott, puffadt idegsejtek paralysis progressivában nem fordulnak elő és nem találhatók meg arteriosclerosis okozta agyi atrophiában sem. A korabeli kórszövettani módszerek, mai szemmel nézve, kezdetlegesek voltak. A pathologusok jórészt a makroszkópos diagnosztikára hagyatkoztak, és hogy ezen a téren milyen finom és máig is helytálló megállapításokat tudtak tenni, azt leginkább Rokitansky és Virchow iskolája bizonyította. Éppen ezért számomra feltűnő az, hogy az agy makroszkópos leírása során nem esik szó az agyalapi erek elváltozásáról, ami pedig feltűnő makroszkópos jelenség. Saját tapasztalatomat is említve, nem találkoztam olyan agyi arteriosclerosissal, amelynek során ilyen aránylag fiatal korban a homloklebenyek már makroszkóposán is feltűnő szimmetrikus sorvadása következett volna be. A klinikai tünetek alapján kizárható a paralysis progressiva is, mert ebben a betegségben az intellektuális képességek feltűnő és fokozatos romlása következik be, a moralis-etikai magatartás megváltozásával együtt. Márpedig konkrét tényekkel rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy Semmelweis egyetemi tanári, szakmai feladatait, valamint az egyetem gazdasági igazgatói tisztségével járó funkcióit az utolsó hetekig megfelelően ellátta. Semmiféle olyan feljegyzés nincsen, amely a paralysis progressiva klinikumára emlékeztetne. És ezt annál inkább szeretném kiemelni, mert