Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

a neurológiának ebben az időszakában az egyik leggyakoribb és leginkább ismert organikus idegrendszeri kórkép éppen a paralysis progressiva volt. A Semmelweis halálát megelőző időszakból származó feljegyzések, valamint a kórtörténetből nyert adatok alapján olyan egyén képe bontakozik ki, aki szellemi képességeinek javát megőrizve és az utolsó időkig bizonyítva, mélyreható morális-etikai változásokon esett át életének utolsó időszakában. Az utóbbi megállapítást támasztja alá, hogy korábbi szokásaival és magatartásával ellentétben családjához közömbös lett, házon kívül szórakozott, mértéktelenül inni kezdett, hosszadalmasan bőbeszédűvé vált, szexuális hyperaktivitás és perverzió jelenségei alakultak nála ki, öltözetét elhanyagolta, költekezővé vált, étvágya tetemesen megnövekedett stb. A leírásokból ismert tüneteket úgy foglalhatjuk össze, hogy az emberközi magatartását meghatározó szociális-etikai normák hatékonyságának jelentős csökkenése következett be. A korabeli adatokból viszont teljesen hiányoznak a motoros és érzőkör részéről bármiféle tünetek. Ezen igen plasztikus magatartás-kép, a paralysis progressivára jellemző organikus tünetek nélkül viszont kifejezett anatómiai elváltozással társult, nevezetesen a homloklebenyek sorvadásával és következményes hydrocephalussal. A klinikai és a felhasználható pathológiai leletek alapján — minthogy a paralysis progressiva és az arteriosclerosis nem valószínűsíthető — arra kell gondolnom, hogy Semmelweis organikus agyi megbetegedése legközelebb ahhoz a kórképhez áll, amelynek klinikumát és pathológiai jellegzetességeit ma már jól ismerjük. Ez a kórkép a Pick-féle atrophia. A Bókai által aláírt kitűnő klinikai jellemzés a Pick-atrophiának szinte minden tünetét tartalmazza, igen plasztikus, rövid jellemző mondatokban. Bármelyik modern neuropathológiai tankönyv vagy kézikönyv megfelelő fejezetét áttanulmányozva erről meggyőződhetünk. Ez a betegség leggyakrabban 40—50 éves életkorban kezdődik; minél fiatalabb korban indul, annál gyorsabb a progressió. 4—8 év alatt zajlik le a betegség; főleg a frontális lebenyek érintettek; a motoros és érzőkör részéről alig mutatkoznak elváltozások; a vezető klinikai tünetek a személyiségváltozásnak azon jellemzői, amelyek szinte hiány nélkül jelen voltak Semmelweis betegsége során. A vezető morpholőgiai lelet Pick-atrophiában a frontális, ritkábban ehhez csatlakozva a temporalis lebenyek sorvadása. Sajnos nem bizonyító erejű a histológiai lelet, amely magán viseli kora módszertani fogyatékosságait. De emellett is feltűnő a két-háromszorosára megnövekedett, „felfúvódott sejtek" jelenléte; ez biztosan nem jellemző paralysis progressivára vagy arteriosclerosis cerebri okozta elváltozásra; viszont a Pick-atrophiának egyik, ma már jól ismert és sokat tanulmányozott jellemzője. Hogy Semmelweis organikus agyi betegségéről olyan sokféle nézet látott eddig napvilágot, annak talán egyik oka az, hogy az utolsó hetek tragikus történéseit a sepsis kiváltotta idegrendszeri tünetekből igyekeztek megérteni és megmagyarázni. A kórtörténet és a már korábban megismert kórbonctani lelet alapján nem kétséges az, hogy a frontális lebenyek sorvadásához vezető idegrendszeri megbetegedés állott fenn ; az utolsó napok súlyos neurológiai tünetei viszont a halálos kimenetelű sepsis következményei voltak.