Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

BIRTALAN GYŐZŐ FŐORVOS: A megismert kórtörténetből, illetve az abban hangsúlyozott adatokból kitűnil hogy Semmelweis állapotának orvosi megítélését — bécsi kórházi felvételétől kezdve döntően az előtérben álló pszichiátriai kórkép határozta meg. Betegségét feltehetőé befolyásolhatatlan idegrendszeri folyamatnak tartották (leginkább paralysis pn gressivára következtethetünk). Orvosi ellátására, ennek megfelelően, a várakozó észl< lés jellemző. Ugyanakkor ez az észlelés nem olyan körültekintő, szoros és folyamatos, mint az beteg megkülönböztetett rangjából következnék. Elsősorban a beteg somatikus adí taira vonatkozik ez. Gondolok a kézsérülés és tüdőstatus alakulásának követésén ezeken a területeken ugyanis később szembetűnő kórbonctani elváltozásokat észleltei Különösen érezhetjük a therápiás nihilizmus szellemét, amely pedig oly elviselhete len volt éppen Semmelweis számára. A kórtörténetben alig esik szó gyógyításról. Természetesen nem a hatásos ol beavatkozásokat kérhetjük számon, hanem a lehetséges tüneti therápiát. A megfelel gyógyszeres nyugtatást, ami egyúttal lehetővé tette volna a szervezeti ellenállóképessé fokozását, a fertőzött seb jobb ellátását (pl. sebészi konzílium igénybevételével esetleg az általános sepsis kibontakozásának elodázását. Nem említik, miként táplá kozott a beteg, általában hogyan gondoskodtak róla. Úgy tűnik tehát, hogy kezdette fogva reménytelen, elveszett esetnek tartották és tudjuk az ilyen felfogás mindig ho: zájárul ahhoz, hogy a vég valóban hamar bekövetkezzék. Természetesen nincs okunk abban kételkedni, hogy a kézfertőzés, amelyet esetk mégis ama „botrányos módon lezajlott szülés" alkalmával szerzett, a kor lehetősége és Semmelweis leromlott, túlhajszolt szervezetét tekintve, szükségszerűen hálák veszélyt jelentett számára. CZEIZEL ENDRE GENETIKUS, TUDOMÁNYOS FŐMUNKATÁRS: Silló-Seidl dr. telefonon tájékoztatott arról, hogy milyen kérdésben számítanak v leményem kifejtésére. Semmelweis feltételezett luetikus megbetegedésének utói jaira gyakorolt esetleges következményeire lett volna kíváncsi. Mai tudásunk szerii — szemben a korábbi feltételezésekkel — a lues kórokozója és a megbetegedés nej idézi elő az ivarsejtek genetikai anyagának ártalmát, vagyis nem okoz olyan mutáció amelynek következménye az utódokban örökletes ártalom képében megjelenne Félreértésre korábban az adott okot, hogy a friss lues-fertőzésben szenvedő apa me; fertőzve terhes feleségét, vagy a terhes asszony más eredetű friss luetikus fertőzés a terhesség 4. hónapja után lehetőséget teremthet a magzat intrauterin fertőződésér Ennek következménye olyan magzati megbetegedés, fetopathia lehet, amely súlyos i jellegzetes tünetekben megnyilvánuló ártalomhoz vezethet. Ez a jól ismert connatal lues. Ez azonban somatikus ártalom, amelynek átörökítésétől nem kell tartani.