Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Takáts László—Szemkeő Endre—Vámos László: Magyarországi tábori kórház szervezési és működési elve 1692-ben
vészét és a haditechnikai fejlődése váltott ki. A 15. századtól már Európa-szerte fokozottan elterjedő nagyhatású tűzfegyverek alkalmazása a sebesültek számát és súlyosságát felemelte. Korai és hatékonyabb, de egyidejűleg tömeges sebesültellátás megszervezése vált szükségessé. Gondoskodni kellett nagyobb kapacitású központi segélynyújtó helyről, ahol hosszabb-rövidebb ideig a fektetés és ápolás is lehetséges. A hadsereg, vagy „seregtestek" közvetlen alárendeltségébe tartozó segélyhelyekből fokozatosan kórházi intézmények, tábori kórházak alakultak ki. Tudománytalan lenne azt állítani, hogy a középkor lovagi és zsoldos hadseregeiben a betegek és sebesültek kórházszerű elhelyezéséről nem történt volna gondoskodás. A lovagok társadalmi helyzetüknél fogva igényelték az egészségügyi ellátást. Később, a fejlődő hadművészet és haditechnika miatt, a zsoldosok kiképzése hosszú időt igényelt és nagy anyagi áldozattal járt. A drágán fenntartott zsoldoskatona egészségének védelméről, gyógyításáról, pusztán anyagi érdekből is, gondoskodni kellett. A lovagi hadsereg betegei és sebesültjei a 6—7. századtól működő Benedek-rendi kolostorok, a keresztes háborúk idején pedig az egyházi és különböző lovagrendek (ispotályosok, johanniták, templáriusok) kolostorkórházaiban,hospitiumaiban,infirmariumaibankaphattak kórházi kezelést (Szumowsky). Hazai történelmi emlékeink is a 12—13. századba, a kolostorkórházakig nyúlnak vissza 1 '. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kórházi kultúra kialakulásának vizsgálatánál a keleti, zsidó, főleg az arab kultúrát. Az arabok nemcsak lefordították és a középkor számára megmentették a görög-római orvostudomány értékeit, de több vonatkozásban gyakorlatiasan tovább is fejlesztették (doktrína arabum). A párizsi Collegium chirurgicumot állítólag a Szentföldről idetelepített ispotályos lovagok és arab orvosok alapították. A montpellier-i egyetemen már a 12. században működtek zsidó és arab orvosok (Benedek). A 9—10. században az arab területeken fejlett kórházi kultúra alakult ki. Az arab műveltség nyugati fellegvára cordobai egyetem volt (Schultheisz, Szumowsky) l . A tábori kórházak történelmi gyökereit tehát az állandó hadseregek korát megelőző időben kell keresnünk. A középkor legrégibb „tábori kórházának''' Ch. Probst a keresztes háborúk alatt» 1190-ben Akkon ostrománál felállított intézményt tartja. A német lovagrend irataiból állapítja meg, hogy a brémai és lübecki polgárok adományokból kórházi felszerelést állítottak össze és hajón maguk szállították a Szentföldre. Akkon alatt, a szárazföldön, a hajó fáiból barakkokat, árbocaiból, vitorláiból sátrakat készítettek. A sebesültek és betegek gondozását a hajón érkezett polgárok végezték. A város elfoglalása után a betegeket beszállították Akkon kolostorkórházába 5 . Ha az orvos- és hadtudomány, valamint a sebészet akkori fejlettségét, továbbá a brémai—lübecki polgárok szakmai ismereteit tekintetbe vesszük, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy 3 Linzbauer, X. F. : Co dix s a.mtario-m;dtcinalis, I— TIL— B ad a. 1852—1856. Egy. Ny. —1/2., 4., 25., 45., 69., 83., 109. p. — Szumjwsky U.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve. — Budapest. 1939. MOKT. — 115. p. — Takáts L.: Hadigondozás a Rákóczi-szabadságharc Íd;jén. — Honvédorvos. 1971. XXIII. 4. sz. 290—304. p. 4 Schultheisz E.: Az arab medicina assimilatioja a későközépkori latin orvosi irodalomban. — Keletkutatás. 1975.—73—79. p. — Szumoswky U.: Az orvostudomány... i. m. 129—131., 172. p. 5 Probst, Ch.: Das deutsche Feldspital vor Akkon (1190). — Wehrmed. Mitt. 1967. 11. 5. sz.— 167—169. p.
