Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701
ellen körülbelül 500 orvosságot sorol fel. (Ez csupán megközelítő jellegű számadat, mert a betegségek és orvosságok többféle párosításban is előfordulnak.) Különösebb rendszer nem található a felsorolásban. Inkább csak tendenciaszerűen érvényesül, hogy a receptkönyv elején a korabeli közismert, híres gyógyszerek leírása található (Pópium, Cremor Tartari, Rosa liilep, Rosa Pogácsa, Viola Iülep, Sárga Flastrom, Zöld Ir, Feier Ír, a különböző Czitrumok, néhány Emplastrom, Ungventum stb.). Ezt követően hol az egyes betegségek szerint sorol fel néhány receptet, hol az orvosságok neve szerint csoportosít, egymás után ismertetve különböző ,,víz"-eket, ,,ír"-okat stb. A gyógyszerek, orvosságok megnevezésénél egyként előfordul a latin és a magyar név is, olykor egyszerre mindkettő. A megnevezés után az ingrediensek, az orvosság alapanyagainak tételes felsorolása következik minden esetben, baloldalt a latin, jobboldalt a magyar név feltüntetésével. 44 Az összetevők felsorolása után az orvosság elkészítésének módját ismerteti, majd használati körét határozza meg. Az egyes receptek végén találhatók a már sokat idézett forrásmegjelölések. A receptkönyvben a külsőleg használatos szerek fordulnak elő túlsúlyban, de azért belsőleg használatos gyógyszerek is gyakorta találhatók. Leggyakoribb készítménytípusok a különböző Emplastrumok, Ungventumok, Flastromok, írok, Czitrumok, Pogácsák, de számos Por, Culyimaz, Ital, Purgatio, Fördö, Sirup, Víz stb. receptjét is megtalálhatjuk. A betegségek megnevezésénél ugyancsak keverve találhatunk latin és magyar kifejezéseket, bár itt a magyar nevek, illetve körülírások az uralkodók. Az alábbi 87 magyar betegségnév fordul elő a könyvben 10 : „Agy keres seb, aszú korsag, bélit a kinek ki vagiak es ki esik, büdös szaj, csapos seb, csuklas, dagadozott lab, dagadozott test, dühös eb marás, döghalál, eges, elvágott inak, elvetemedett seb, emeszthetetlenseg, emésztetlen gyomor, fekély, fekete csont, fene seb, ficzamodas, fogfájás, folyosó, főfájás, franczu, fulladás, kifolyó nedves fül, fülfajas, genyecseges eves seb, giliszta, golyva, guta ütes, gyomorfájás, erőtlen gyomor, hagymaz, hályog, has fajas, az kinek a hasa nem megyén, havi vere kinek meg nem all, hevseg, hideglelés, hideg vett lab, himlő, homályos es pókhálós szem, horut, kelis, kolyika, kosz, kő, köszvény, lep dagadás, leves apro fakadékos seb, magas eses, az kinek mehe leesik, melly fajas, nyelv csap le eses, nyillalas, nyul ajak, olt var, pestis, orbancz, rothadás, rüh, sárgaság, semer, seres, süly, sükeccsig, szaj fajas, száraz betegség, szem fajas, Szent Antal tüze, szív fajas, az kinek teje el vesz, tej szaporodás, az kinek minden teste elesik hogy el assz hogy semmije vei nem bír, törés, túros lab, az kinek tüdeje, majja, meg lepe es rothad, tüzes dagadás, vak köröm, varas test, ver állítás, ver fblyas, ver has, ver okadas, viszketegseg, vizellet inditas, vízkor sag." A fenti felsorolásból képet kapunk egyrészt a korban használatos magyar betegségnevekről, másrészt a betegségek azon köréről, melyeknek gyógyításában egy borbélysebésznek jártasnak kellett lennie. Ha a kéziratban szereplő latin betegségneveket is figyelembe vesszük, akkor egyértelműen kiderül, hogy a kor gyógyító gyakorlatában nem létezett a „külső" és „belső" betegségek közötti különbségtevés. Tanult 11 E módszer könnyítette meg Bothár Dánielnek azt a munkáját, hogy a magyar növényneveket betűrendben kigyűjtse. Sajnos ez a szószedet korántsem teljes. Bothár i. m. 108— 114. 15 Bothár Dániel már idézett szószedetében elvétve előfordulnak ugyan betegségnevek is, de elsősorban csak a növényneveket sorolja fel.
