Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701
niumot mint egy Istent id adatott ajándékot ugy die sir ik ; melt yet kivalkepen az szegények és közönséges Népnek javara teremtett a Mindenható Isten: a ki mivel minden állatnak rendelt orvos füveket; ugy az Embernek is a kit leginkább szeretett rendelte azt az Hatható Orvosságot mint egy minden Nyavalya ellen való eszközt, a mellyet a Deákok Panaccinanak neveznek." Majd a „Második Czikkely"-ben így folytatja: „Számtalan sok orvosságok csináltatnak az Antimoniumbol, úgyannyira hogy ha ezer esztendeig eine is az tudós Patikárius Ember mégis mindenkor találna ujj abb ujj abb eröt benne az Nyavalyák ellen. Röviden nemellyeket közülük elöl számlálok azokk kedvekert es hasznokért akiktül távol vadnak az Patikák es az Orvos Doctorok." Ez ajánlásnak is beillő sorokat követi az antimónium külső leírása, majd az antimoniumos bor készítésének igen részletes ismertetése, valamint a nyers antimónium alkalmazásának módjai. A „Harmadik Czikkely"-ben felsorolja azokat a nyavalyákat, amik ellen az antimónium használ. Több mint húsz féle bajt, betegséget említ: tüdőgyulladást, náthát, gyomorrontást, epebántalmakat, álomkórt, fulladást, torokgyíkot, ínzsugorodást, vízibetegséget, sárgaságot, hasmenést, köszvényt stb. Természetesen „a pestis es Döghalál ellen sincsen hat hatóbb orvosság az Antimoniumnal, minden Bezoarnal, minden Unicornis Szarvánál erösebb" és „szinten ollyan jo az Hagymaz ellen is meg akkor is mikor immár a mereges es avagi poklos szeplők kiütnek az ember testin". Tudjuk, hogy az antimónium készítményeket diaphorelicumként még ma is használják a gyógyszerészetben. így a Pettyéni által felsorolt betegségek jórészénél valóban hasznos lehetett. (Hánytatóként, mérgező volta miatt ma már nem használatos.) A „Negiedik Czikkely"-ben dietetikai utasításokat és tanácsokat olvashatunk arról, hogy „Miképpen kell yen magát viselni, mikor Antimoniumot vegyen magahoz". Az ötödikben szemfájás ellen javallja: „Ebbül a megnevezett Antimónium üvegbül egy csuda erejű víz csinaltatik az szem fajasokra."A „Hatodik Czikkely"-ben arról ír, „Hogy az Antimónium minden hányas nélkül csak purgedjon", a hetedikben „Hogy csak izzadást szerezzen". E cikkely végén a még többet tudni kívánóknak ,.irodalomjegyzéket" is ad, azaz megnevez két magyar szerzőt s műveiket (latinul). „Ez eleg légien az Antimoniumnak sok számtalan hasznai között, a ki penig többet kivan tudni, olvassa az Rolandus Martont: Ont. Curat. Empiricar. es Kovács Pétert : in Myrotherio: Spanio. A „Nyolczadik Czikkely" szinte ráadásként a salétromról szól, hogy „Miként kellyen az Salétromot alkalmaztatni, hogi az hevsegben enyhítést es hivesitest szerezzen." Értekezését „Gloria Deo, Venia Reo" jelmondattal zárja. E rövid ismertetés alig tár fel valamit Pettyéni dolgozatának gazdagságából, amely kimeríthetetlen tárháza a különböző gyógyszerészeti vonatkozású leírásoknak. Ezek elemzése azonban már túlmutat e dolgozat keretein. Inkább csak az értekezés tárgyául választott téma fontosságára és jelentőségére hívnám fel a figyelmet. Ismeretes, hogy a fémek és a különböző kemikáliák használata a gyógyászatban évszázados vitát és harcot eredményezett. A nagy újító Paracelsus volt, aki — többek között — a fémek és sóik belső gyógyszerként való használatával felfrissítette az addigi gyógyszerkészletet. Különösen a higany és az antimon használatát kedvelte. (A higany jelentő11 I. rész, 16. 12 Martin Ruland (1532—1602) Curationum empiricarum centuriae X. (Basel, 1638.) c. művére gondolhat itt Pettyéni.
