Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KRÓNIKA

KORÁNYI FRIGYES EMLÉKÜLÉSEK Korányi Frigyes születésének századik évfordulója alkalmából két helyen, szülővárosában, Nagykállóban és működése színhelyén, Budapesten zajlottak le ünnepi események. 1977. szeptember 16-án a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetei rendezésében Nagykállóban került sor emlék ünnepségre és a Korányi Emlékház kibővített anyaggal történő új kiállításmegnyitására. A tudományos ülésszakon Gyúró Imre megyei tanácsi elnökhelyettes üdvözlő szavai után dr. Magyar János megyei főorvos tartott bevezetőt, majd dr. Fazekas Árpád (Nyíregyháza), dr.Szállási Árpád (Esztergom), dr. Antall József és dr. Kapronczay Károly (Budapest), dr. Böszörményi Miklós (Budapest) és dr. Vértes László (Budapest) tartottak előadást Korányi Frigyes életéről és orvosi-tudományos működéséről. December 9-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében emlékezett meg a hazai orvostudományi világ Korányi Frigyesről. (Részletes programját ld. a Magyar Orvostörténelmi Társaság hírei között.) Az üléseken részt vett Korányi Frigyes unokája, a Brazíliában élő Korányi Erzsébet is. A betegsége miatt elmaradt visszaemlékezésének szövegét az alábbiakban közöljük. VISSZAEMLÉKEZÉS KORÁNYI FRIGYESRE Ha nagyapámra gondolok, magam előtt látom jóságos arcát, szinte hallom a hangját, mely mindig halk volt, érzem simogató kezét arcomon. Mikor 5 éves voltam és tüdőgyulladásom volt, naponta látogatott meg, ült ágyam mellett és adta nekem az orvosságot. Gyakran gondolok vissza a vasárnapi ebédekre. Három generáció tagjai voltak mindig együtt nagyszüleim Erzsébet körúti lakásában, melynek ablakai nagy parkra néztek, mikor ők odaköltöztek. Idővel a park eltűnt, házak vannak a helyén. Nyáron hetekig voltunk nagyszüleim kedves otthonában Pécelen. 5 holdas kertben földszintes, oszlopos kúria állt. A csillagos ég alatt, a ház előtt nagyszüleim karonfogva jártak fel s alá. Gyakran hallottuk, hogy Nagyapa az Erzsébet szanatóriumról beszél. Szívügye volt az, létesítése óta haláláig. Hűvös estéken a nagy szalonban gyűlt össze a család apraja-nagyja, petroleum lámpa égett az asztalon, mi fiatalok áhítattal hallgattuk az idősek beszélgetését. A család tagjai a legnagyobb egyetértésben éltek. Azt hiszem, ilyet a mai fiatalok el sem tudnának már képzelni. A kertben a nagy kapu mellett kedves kis házban élt nagyanyám dajkája férjével. Nagyon öregek voltak és munkaképtelenek. A kertben szomorú arcú fiú a virágokat locsolta. Azzal lépett be, hogy enni kér, nagyon éhes. Nagyszüleim maguknál tartották évekig. Egyszer a rendelő órán megjelent egy úr, az inasra ráismert. Figyelmeztette Nagyapát .hogy az fiatal korában gyilkolt. Mikor vége volt a rendelésnek, az inas