Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei

TANULMÁNYOK A MAGYAR ORVOSI MŰSZÓKINCS FEJLŐDÉSÉNEK KEZDETEI XIV—XVI. SZÁZAD* LÁZÁR SZÍNI KAROLA „Akik leg először az orvoslásnak kezdetit, és úgy mintfundamentomot vetettének, méltán meg érdemlik, hogy azért ditsértessenek, hogy ő magoktól megtalálta­tott szokatlan betegségeknek az ö vélekedések szerént halhatatlan neveket is adtának.'''' (Ars Medica: Elől járó Beszéd) JVjLinden tudományág a rendszerének megfelelő szabatos fogalmakkal és a sajá­tos ismeretanyagot tükröző, pontos fogalmi tartalmú műszavakkal — terminológiá­val — dolgozik. Az anyagi és szellemi műveltség előrehaladásával a műszókincs egésze folytonosan, erőteljesen gyarapszik. Napjaink nyelvi fejlődésének — mint isme­retes — egyik legfontosabb, legjellemzőbb sajátossága a műszókincs mennyiségi nö­vekedése, differenciálódása. A meggyorsult tudományos-technikai haladásban új szakterületek új fogalmai ke­resnek megnevezést az orvostudományban is. Az ugrásszerűen gyarapodott műszó­kincs mind áttekinthetetlenebb; egységesítésén — egységes terminológia bevezetésén - ma már nemzetközi együttműködés fáradozik. 1 Ugyanakkor fokozottabb az ér­deklődés a nemzeti tudományos irodalmak, az anyanyelvű műszókincs iránt. Joggal, hisz „nincs olyan szócsoport vagy akár szóegyed, mely a társadalom anyagi-szellemi mű­veltségének alakulására valamilyen fogódzót ne szolgáltatna." 2 Az anyanyelvű termi­nológia valamely nép tudományos gondolkodásának fejlődéséről, az illető ország­ban a tudomány sorsáról tanúskodik. Kialakulásának vizsgálata nem csupán a nyelv­tudomány, de a szaktudomány történetének is lényeges fejezete. Különösen hang­súlyoznunk kell ezt a magyar orvosi nyelv esetében, hiszen fejlődése — akárcsak a matematikáé 3 — alapjaiban távol esik e földrész művelődésének görög-latin ősforrá­sától. Nyelvészek, orvosok, tudománytörténészek nem egyszer foglalkoztak a magyar orvosi nyelv, illetve műszókincs kérdésével. Fejlődéséről alapvető, átfogó elemzés azonban még nem látott napvilágot. A magyar tudományos nyelv kialakulását álta­lában a nyelvújítástól eredeztették 4 , s csupán futólagosan utaltak a klasszikus örökség­* Előadás formájában francia nyelven elhangzott a XXIV. Nemzetközi Orvostörténelmi Kongresszuson (Budapest, 1974. aug. 25—31.). Acta Congressus... Bp. 1976. II. 1401—• 1406. Les débuts de l'évolution de la terminologie médicale hongroise (XIV e —XVI e siècles). 1 Donath Tibor: Anatómiai nevek. Bp. 1974, ïl—13. — Dolgozatom elkészülte után jelent meg H. Schipperges idevonatkozó közleménye: Die Approbationsordnung für Ärzte. Ärzteblatt Baden-Würtenberg, 1975. Heft 2. 2 Benkő Loránd: A társadalom anyagi és szellemi műveltsége a szókincs történeti vizsgálata tükrében. Ált. Nyelv. Tan. VIII. (1972), 14. 3 Keresztesi Mária: A magyar matematikai műnyelv története. Debrecen, 1935. 4 Vö. : Kovalovszky Miklós: Tudományos nyelvünk. Nyelvünk a reformkorban. Bp. 1955. 303.

Next

/
Oldalképek
Tartalom