Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei
bői, a tudós latin nyelvből kibontakozó XVI— XVII. századi magyar orvosi irodalomra. A reformáció anyanyelvi törekvéseit méltatok 0 is, a nyelvi előzmények felkutatása híján, Szenczi Molnár Albertnek, Geleji Katona Istvánnak vagy Apáczai Csere Jánosnak, sőt Pápai Páriz Ferencnek oly műszavak alkotását (agyvelő, aszúkórság, epehólyag, fakadék stb.) tulajdonították, melyek már sokkal előbb, a gyógyító tevékenység során közszájon forogtak. A régi magyar orvosi műszókincs kutatásában Csapody István (1856—1912) szemészprofesszor és Magyary-Kossa Gyula (1865—1944) farmakológus, orvostörténész szerzett maradandó érdemeket. Az orvosi nyelv kiváló művelője, az első magyar szemészeti tankönyv szerzője — Csapody •—• teljességre törekedve, szótárszerűen feldolgozta Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisának szókincsét, és a régi magyar orvosi művek több ezernyi adatát gyűjtötte össze, magyar orvosi szótár szerkesztését tervezve. 6 A magyar történeti nyelvtudomány klasszikus lexikográfiái alkotásainak (NySz., MTSz., OKISz.) serkentő hatására keletkezett a régi magyar orvosi műszókincs eddig leggazdagabb tára, Magyary-Kossa bonctani, betegség- és gyógyszernév gyűjteménye. 7 Sajnálatos, hogy a főként XVII—XVIIJ. századi irodalomból táplálkozó adattár nem rendszeres gyűjtés nyomán született, hanem a szerző orvostörténeti kutatásainak csak ,,mellékes eredménye". A régi magyar orvosi nyelv megismerésének eléggé nem méltatható szolgálatot Varjas Béla tett azzal, hogy a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött, Lencsés Györgynek tulajdonított, csaknem ezer ívrét oldalas, XVI. századi magyar nyelvű kéziratos orvosi könyvet betűhíven kinyomatta, hangoztatva már a művet ismertető első közleményében: az Ars Medica című kézirat szóanyaga a nyelvész számára „kimeríthetetlen kicsecsbánya". 8 A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet orvostörténeti tanszékének mintegy évtizedes, a XVI. századi orvosi könyv monografikus feldolgozását célzó kutató munkája 9 kapcsán hangsúlyozta Szabó T. Attila az egymásba fonódó orvos- és nyelvtörténeti további vizsgálódások fontosságát. 10 Mint a marosvásárhelyi tanszék munkaközösségének akkori tagját, különösen az Ars Medica forráskutatásai 11 során foglalkoztatott a gondolat, hogy e teljes anyanyelvi fegyver5 Liszt Nándor: A régi magyar orvosi nyelv. Bp. 1925. — Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp. 1953, 93. — Spielmann József: Nyiilas Ferenc — monográfia (Bevezető tanulmány) Bukarest 1955,19. — R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása. Orvostörténeti Közlemények, 51—53. sz. (1969) 231—32. "Csapody István: Id. Csapodi István. Orvostörténeti Közlemények, 5. sz. (1957), 119—22 (Bibliográfiával). 7 Magyar Orvosi Emlékek, II. köt. Bp., 1929, 243—320 (Függelék) A magyar történeti szókincskutatásnak ma is értékes, megbecsült forrása (TESz) 8 XVI. századi magyar orvosi könyv. Erdélyi Tud. Intézet, Kvár, 1943. — Varjas Béla első közleményét lásd: MNy, XXXVI (1940), 3. 165—6. 9 Spielmann József: Az Ars Medica szerző és forráskutatása. Korunk, XXXII (1973), 2. sz. 294—304. —• Az Ars Medica-kutatások újabb összefoglalása dolgozatom elkészülte után jelent meg: Spielmann József: A közjó szolgálatában. Bukarest 1976, 48—83, 308—13. "' Jegyzetek a XVI. századi Ars Medica kérdéséhez. Orv. Szle, IX (1974) 228. 11 Lázár Szini Karola— Spielmann József: Adalékok Lencsés György Ars Medica c. műve kérdéséhez II. Az Ars Medica forrásairól. Orv. Szle. (Marosvásárhely), XVI (1970). 3—4 sz. 449—454.
