Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos betegségének kultúrtörténeti vonatkozásai

BETEGSÉGÉNEK KULTÚRTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Az accentuait személyiségéből fakadó körülmények (kosztümök, szertartásosság stb.), amelyekre kezdetben szüksége volt művészetének, hozzájárultak ahhoz, hogy a kortárs művészet legrangosabb képviselőinek (Ady, Juhász, Kassák, Babits, Kosztolányi, Kárpáti, Dutka, Bölöni) figyelme ráirányult. Számon tartották őt; művészetét, furcsaságait, majd betegségét figyelemmel kísérték. A vele foglalkozók széles tábora a világháború kitörésében [76, 98, 21, 25], emberi és művészi sikertelenségében [26, 70, 25, 94] találták meg azt a kulcsélményt, amelynek hatására psychoticus lett, tehát betegségét szinte kizárólag külső okokkal magyarázták; endogen megalapozottságról kevesen beszéltek [59, 49, 76]. Juhász Gyula, egyik legjobb barátja foglalta össze a legmagasabb művészi színvonalon mindazt, amit kora tudhatott Gulácsy betegségéről: „Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele, és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvénybe és virágokat hintett a habok közé . . . Mint a vak Milton a látóknál jobban látta a Fényt, ő, az őrület eliziumi mezőin kószálva jobban érezte a Szépet" [57]. Az európai színvonalon gondolkodó Juhász barátja endogen psychosisát kiemeli a zártosztály rácsai mögül : Pirandello IV. Henrikjének születésével csaknem egyidőben Gulácsy sorsának kultúrtörténeti értelmét fogalmazza meg. Művészetének jelentőségét még nem ismerheti teljességében : Európában ekkor írja Breton a szürrealizmus első kiáltványát. Juhász Gyula gondolata tovább él az 1947-es Gulácsy-tanulmányokban: „Benne áll, szervesen beletartozik abba a korba, melynek hitvallása a programmszerű élettagadás volt: a jelenkor megtagadása" [115];,, ... betegsége a társadalmi menekülés kifejezésévé vált" [98]. Gulácsy művészetének és betegségének saját kora szemszögén át megfogalmazott kultúrtörténeti jelentőségét nem hagyhatja figyelmen kívül a psychiatria felől közelítő kutató annál is inkább, mert olyan szemponttal gazdagítja a jelenségek értelmezésében, amelyre a mindennapos psychiatriai gyakorlatban nincs lehetőség. De anélkül kell lefordítania a psychiatria nyelvére, hogy antipsychiatriai törekvések felé egyengetné az utat, mert más a kultúrtörténet és más a psychiatria logikája. Betegsége psychiatriailag semmiképpen sem fogható fel menekülésnek (tagadásnak). Félig behunyt szemével a valóságra alig figyelt, ezért nem is ismerhette annyira, hogy meggyőző, tudatos érvekkel tagadni tudja. Korának haladó szellemű művészeti-társadalmi csoportjával, az aktívan, céltudatosan tagadó aktivistákkal való átmeneti kapcsolata [vö. 110, 114] Kassákék rokonszenvének és nem Gulácsy kezdeményezésének tulajdonítható. „ Vele minden inkább csak történt" — írja róla egyik legjobb és leghitelesebb ismerője, Kárpáti Aurél [65]. Életében nem érte több sérelem, mint művésztársait; a róla szóló hatalmas és lelkes irodalom (egy részét lásd az irodalmi jegyzékben), egyik önvallomása (sikeres embernek nevezi magát [70]), az 1909-ben elnyert négyezer koronás Ferencz József-díj (irodalmi munkásságáért ugyanezt a díjat Ady kapta), az