Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Gurevics, Sz. A.: Robert Schumann betegségéről (orosz nyelven)

Житомирскии, Д. В., Роберт Шуман. М., 1964. Кабанов, М. М., Реабилитацип психически бо.њних в стационарних условинх. Авторнфнрат докт. дисснртации. Л., 1972. Кроо, Д., Если би Шуман вел дневник. Будапншт, 1966. Либих, С. С, Психотнрапин и мндицинскаа психологил. В кн.: Руководство по психотерапии. М., 1974. Ознрнцковскии, Д. С, НнкоторБЈн вопросн соврнмнного усенин об зндогеннБгх психозах. В сб.: Актуалтие вопроси психиатрии. Саратов, 1973. Шуман, Робнрт. Пиа>ма, т. I. М., 1970. АИглапп, С, Ођнг КоћнН бсћитаппз КгакпћнИ. Ше Миз(к 1905/6, НеП 20. В1опс1н1, К., Еа Го1Јн с!е КоћнП бсћитапп БЈзбопапснз. Сепе\е 1938, N. 12. ЕЈзтапп, С, К. Зсћитапп. Ет СшнПнтунгк ићнг зет Енћнп ипа бсћапнп. Ва. I, Ее1р21§ 1956. НапзНск, Е., Агп Еп&е дез ЈакгкипАеПз. К. бсћитапп т Епднпсћ. ВнгНп 1899. Моћшз, Р., Одег К. Зскитаппз КгапккеН. НаИн 1906. Моћшз, Р., Одег 5ске$е1$ Кгапккеп гш! кгШзсће Ветегкип§еп ићнг Рагћо§гарћ1н. НаПн 1907. КЈсћагг, Р., Оћнг бсћитаппз Кгакпћнп. КдШзске 7епип§ 1873, 15 X. Бскитапп, Кодег1. бнт Енћнп т ВЈШнт. Ее1р7л§ 1956. \Уаз1е1еУ8к1, \У., /?. Зскитапп. 2ипсћ-Егн1ћиг§ 1949. Уоип§, Р. КодеН Зсћитапп. Ен1рг1§ 1971. Összefoglalás Az orvostörténészek gyakori témája ismert közéleti személyiségek — politikusok, irók, művészek stb. — betegségeinek leírása, megvitatása. Különösen érdekes és izgalmas kérdés alkotóművészek pszichikumának vizsgálata — az alkotó tevékenység és idegrendszeri sajátosságok viszonyának tárgyalása. Mivel a tudomány újabb és újabb ismeretekkel gazdagodik, a kutatók újból és újból elővesznek olyan témákat, amelyeket a kortársaktól kezdve az idő múltával sokan publikáltak. A régebbi nézeteket saját tanulmányaikban újból összegzik, ill. helyesbítik vagy megerősítik saját kutatásaik alapján. Ez történik a jelen tanulmányban is, A szerző újra elővette és a modern pszichiátria szemszögéből vizsgálja a zaklatott életű és végül elmegyógyintézetben elhunyt nagy német romantikus zeneszerző, Robert Schumann betegségét. A zeneszerző idegbetegségének első jelei már 20 éves korában (1833) jelentkeztek, később — főleg a 40-es évektől kezdve — annyira romlott állapota, hogy le kellett mondania állásáról, 1854-ben rohamában öngyilkossági kísérletet követett el, s ekkor helyezték el az endenichi elmegyógyintézetben, ahol 1856 júliusában halt meg. Egy évszázad óta tart a vita Schumann betegségének diagnosztikája körül. A legnagyobb pszichiáterek fejtették ki véleményüket — Mebius, Richarz, Grule, Blondel stb. A kórkép bonyolultsága, ami a jellem és az alkotó tevékenység sajátosságaiból fakad, sugalmazta és most is sugalmazza a nézetek sokféleségét. A neurózis a XIX. sz. közepe romantikus világszemléletének érzékelhető sajátossága volt. A személyiség és a valóság megoldhatatlan ellentétei, disszharmónia, érzékelésük ellentmondásaijellemezték a romantikusokat. Mindezek a lelki diszonancia talajává váltak: a kor adta a tragikus sorsú beteg tehetségek legnagyobb számát. Schumann-nál a zenei alkotás hosszú időn keresztül kompenzatív jellegű gyógyító kihatású volt pszichózisára. Az életrajzi adatok tanulmányozása vitathatatlanul bizonyítja, hogy Schumann szüleitől örökölte hajlamát a pszichózisra. Apja személyisége schizoid, anyja valószínűleg cyclothym vonásokat viselt. Ez a genetikai terheltség Schumann pszichéjének sajátos túlérzékenységében