Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: A bécsi egyetem orvosi karának és a „Natio Hungaricának" kapcsolatai (1381-1630)

Habsburg Rudolf 1365-ben a párizsi egyetem mintájára alapította Bécsben a három karos (bölcseleti, jogtudományi és orvosi) egyetemet, amelyet IV. Orbán pápa 1384ben teológiai karral kibővített. Az 1366-ból származó első egyetemi statútum négy natiót, nemzetet szervezett a bécsi egyetemen, ezek között a negyedik helyen a Natio Hungaricát, a Magyar Nemzetet nevezte meg. Ekkor a Magyar Nemzethez sorolta a magyar királyságból érkezőkön kívül az aldunai népeket is. III. Albert 1385-ben megújította Rudolf alapítványát, és a számos kiegészítő rendezés között szerepelt az egyetemi nemzetek átszervezése is. Ennek értelmében megszüntették a Cseh Nemzetet — tagjait beolvasztották a Magyar Nemzetbe — és helyébe a Rajnamelléki Nemzetet állították. A nemzetek sorrendje a következő lett: Ausztriai, Rajnamelléki, Magyar és Szász Nemzet. A Magyar Nemzethez csatlakozhattak : a magyar, a cseh és a lengyel királyság, az aldunai, a sziléziai és a balkáni népek. Az új egyetemi statútum szerint minden új hallgatónak először a rektornál kellett jelentkeznie, ahol meghatározott összeg lefizetése után esküt tett, majd nevét bevezették az egyetem anyakönyvébe. Ezután a származásának megfelelő Nemzetnél kellett jelentkeznie. Itt esküt tett a procurator előtt és újabb díj lefizetése után itt is anyakönyvezték.

4 A különböző nemzetek tagjai, később csak az egyetemi fokozattal rendelkezők, minden félévben megválasztották a procuratort, aki tisztségviselése idején intézte a nemzet ügyeit, kezelte a pénztárt és az iratokat, képviselte a nemzet érdekeit a hivatalos helyeken, fenntartotta a rendet és részt vett a rektorválasztáson. A különböző egyetemi tisztségek választását az egyetemi statútum szabályozta. A karok különkülön megválasztották dékánjaikat, akik mellé a nemzetek egy-egy tanácsot és vizsgálót delegáltak. Minden egyetemi méltóságot 1630-ig csak félévre választottak, egy személy egyszerre csak egy tisztséget tölthetett be.

5 A legbonyolultabb a rektorválasztás volt, ahol nemcsak az új rektort választották meg, hanem előre meghatározták a következő végzettségét is. A rektor egyetemi végzettségétől függött, hogy a négy nemzet vezetője melyik fakultás hallgatói közül került ki. Mivel a rektort a procuratorok választották, így az utóbbiak választása a rektorválasztást megelőző napon történt. Például ha a rektor jogász volt, akkor az Ausztriai Nemzet teológust, a Rajnamelléki jogászt, a Magyar orvost, a Szász bölcsészt választott vezetőjének. Ez a választási rendszer azért volt fontos, hiszen a rektorral együtt egy tanácsot alkotott a négy dékán és a négy procurator. A karok és a nemzetek egyenlősége mellett a végzettségeknek is azonos számban kellett jelentkezni, mivel vitás esetekben — tanulmányi kérdésekben, nemzetet vagy kart ért sérelem stb. — a rektor szavazást rendelt el és szavazati egyenlőség esetén a rektor szava döntött. Az egyetemi statútum viszont lehetővé tette, hogy megfelelő jelölt hiányában az egyik nemzet a másiktól kölcsön kérjen procurator-jelöltet. Ennek ismerete azért is lényeges, hiszen a Magyar Nemzet vezetői és tisztségviselői között számos, más nemzetből származó személy szerepel.

6 4 Aschbach: i. m. I. köt. 43—64 p. (Zweiter Abschnitt. Organisation der Universität. 1385— 1389.); Schlikenrieder, Josephus Joannes: Chronologica diplomatica, celeberrimae et antiquissimae universitatis vindebonensis ab anno MCCXXXVII ad annum MCCCLXXXIV. Trattner, 1753. s Schrauf: i. m. XVIII—XXIX. p. 6 Uo. Geschichte der k. Universität zu Wien. 1865. 78—79. p.: Schrauf: i. m. XVIII. 1.