Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: A bécsi egyetem orvosi karának és a „Natio Hungaricának" kapcsolatai (1381-1630)
A beiratkozott új hallgatóval szemben az egyetem nem állított különösebb követelményt, csupán 13 — 14 évesnél nem lehetett fiatalabb. Az eskü és a különböző díjak lefizetése után kezdhette meg tanulmányait az alsó karnak nyilvánított bölcseleti karon. Az előírt tanulmányok elvégzése után jelentkezhetett baccalaureusi vizsgára. A középkori egyetemen minden vizsga nyilvános volt, ahol a jelöltek a tanári kar előtt előre megadott témából vizsgáztak. A baccalaureus legalább két évig az egyik kijelölt tanár mellett segédkezett, miközben újabb tanulmányokat folytatott. A kötelező idő és az előírt tanulmányok elvégzése után jelentkezett következő vizsgájára, a licentiatusi fokozat elnyerésére. Ezt követően ismét meghatározott ideig tanult és segédkezett tanárának. Ennek kitöltése után kérhette magiszteri vizsgáját. 7 Kezdetben csak a bölcsészeti magiszteri fokozattal rendelkezők kérhették felvételüket a három magasabb kar egyikére, de a XVI. századtól már a baccalaureusi fokozat is elegendő volt. 8 A magasabb karokon az elnyerhető legmagasabb fokozat a doktori cím volt. Az egyetem egy közösséget alkotott, amelynek tagjai a tanárok, a fokozatot elnyertek és az anyakönyvezett hallgatók voltak. Az egyetemi statútum megengedte, hogy más egyetemen elnyert fokozatot az egyes karok elismerjék. Itt kell megjegyezni, hogy a fokozatok közötti várakozási idők sok esetben lerövidültek, mivel a különböző egyetemek eltérő időt határoztak meg. így magyarázható az, hogy a hallgatók sokszor fokozataikat más-más egyetemen szerezték meg. 9 Általában egy hallgató teljes képzési ideje 10—15 évet igényelt, de az előbb ismertetett előnyöket kihasználva 4—5 évvel csökkent. A XVI. századtól mind gyakoribb lett az, hogy az alsóbb kart végzett hallgató egyszerre két felsőbb karra iratkozott be, egy időben két helyen is fokozatért versengett. A bécsi egyetem iratainak tanulmányozásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy 1389-től félévenként mindenkit újból anyakönyveztek nemzetek szerint, valamint elrendelték a kari anyakönyvek vezetését is. 10 Ezt a rendelkezést a karok nem egységesen hajtották végre. A legrégebbi kari anyakönyvvel a jogászok rendelkeznek, amit 1402-től folyamatosan vezettek. A többi kar valamivel később kezdte el anyakönyveinek vezetését, bár az egyes kari iratok mindig tartalmazzák a hallgatók nevét és elnyert fokozatait. A Magyar Nemzet irataiból már a múlt század közepétől jelentek meg forráspublikációk, amelyek feltárták a névjegyzékeket családi név és születési hely szerint. A forráskiadványok és a bécsi egyetemi levéltár iratai szerint 1377—1630 között a Magyar Nemzethez 7447 hallgató tartozott, akik közül 5378 bizonyíthatóan a magyar királyság területéről jött, 411 esetben ez feltehető, míg 1568 személy a Nemzethez csatolt szláv és egyéb nemzetiség volt. A tárgyalt időszakban beiratkozott hallgatók közül 6500—6600 csak az alsó kart látogatta, többségük (90--95%) minden fokozat nélkül távozott Bécsből. A felsőbb karokra beiratkozottak összesen 2600 baccalaureusi, 184 licentiatusi és 175 doktori fokozatot szereztek. Itt kell megjegyezni, hogy a számadatok személyeket jelölnek, hiszen a 260 baccalaureus 401 ilyen fokozatot 7 Fraknói V.\ Magyarországi tanulók és tanárok . . . 3—22. p. 8 Aschbach: i. m. 75. 1. 9 Geschichte der. k. ... 121 —124. 1. •10 Uo. 159 p.
