Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Bugyi Balázs: Az első hazai, orvosi műszerről írott értekezésről

körüli tócsák feltöltése, a mocsaras táj kiszárítása további fontos feladat. Utal könyvében a túlzott elkényelmesedésre, a meg nem engedhető mértékű szórakozásra és figyelmeztet a nemi betegségek elszaporodására. 1798-ban szintén Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász betűivel jelenik meg új könyve, „Mit tartsunk az olajos bedörzsölésről, mint a pestis egy új ellenszeréről és hogyan kell azt alkalmazni" címmel, 87 oldalnyi oktávalakban. A Losonci Bánffy György erdélyi kormányzónak ajánlott munka elején ismerteti Luigi di Pavia paduai olasz pestispapnak „instructióját" a pestis elleni olajos bedörzsölésről olasz nyelven, majd annak német fordítását közli. Foglalkozik az olasz szerzőnek a paduai Sz. Antal kórházban szerzett tapasztalatai alapján az olajos bedörzsölés eredményeivel, ismerteti az olajos és egyéb anyagokkal történő eddig használt eljárásokat és pontos leírást ad az olajos bedörzsölés módjáról. MOLDVAI MŰKÖDÉSE Wolff András betegforgalma még az akkori viszonyokhoz képest is csekély volt. Egy évben átlagosan háromszáz beteget kezelt, akik közül majd kétszázan megelőzően kuruzslókat, bábákat, javasasszonyokat, valamint a gyógyítással is foglalkozó gyógyszerészeket vettek igénybe — hasztalanul. Ezért az akkori gyakorlatnak megfelelően másutt is praktizál. Ő a moldvai hercegség fővárosában Jassyban is orvosi gyakorlatot kezd. 1780—1782 között két évig, 1788 — 1790 között az osztrák—orosz— török háború idején ismét két évig, 1794-ben tíz hónapig, végül 1795 —1797-ben két évig Jassyban praktizál. Ezen idő alatt igyekszik alaposan megismerkedni a moldvai hercegség földrajzával, történetével, gazdasági, egészségügyi viszonyaival és ezen tanulmányairól kétrészes, terjedelmes munkában számol be „Adalékok a moldvai hercegség statisztikai történeti leírásához" című, 1805-ben Nagyszebenben megjelent könyvében. A könyvet József főherceg-nádornak ajánlja. Utal arra a körülményre, hogy Kantomir F. 1771-ben Lipcsében, Sulzer H. 1781-ben Bécsben terjedelmes könyvekben ismertették már Moldvát, ő azonban mint orvos jobban megismerhette a viszonyokat, alaposabban tanulmányozhatta a népet, így munkája teljesen önálló. A könyv első részében, röviden szól általában Moldváról, fekvéséről, határairól, ismerteti folyóit és patakjait, tengerét és tavait, hegyeit, klímáját és természeti kincseit, valamint az ott előállított termékeket. Taglalja a hercegség politikai-közigazgatási beosztását, ismerteti lakosságát, szól a vojvodáról — hercegről —, az uralkodási és kormányzási formáról, a fontos udvari hivatalokról, a kerületi tisztviselőkről, törvényekről, az igazgatás módjáról. Leírja a hercegség adórendszerét, állami gazdálkodását és ismerteti a pénzeket, súlyokat Moldovában. Nagy részt szentel Moldva egyházi szervezetének, az orthodox egyház leírásának, a kolostorok, templomok, vallási viszonyok ismertetésének, szól a gyermeknevelésről, az iskolákról és kifogásolja az orthodox vallásúak halottainak a templomban vagy a templomudvarban történő eltemetését. A minket leginkább érintő 5. fejezetben a moldvaiak betegségeiről ír saját tapasztalatai alapján. (185 — 214. oldal). Moldvában sok a megbetegedés, aminek okaként a kiterjedt mocsaras területeket, a tisztaság tekintetében fennálló hiányokat, a rendszertelen életmódot — a böjtöket követő nagy evéseket —, a túlzott kávéfogyasztást,