Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Silló-Seidl, Georg: Semmelweis életének utolsó állomásai és valódi boncjegyzőkönyve (német nyelven)

vételi naplót Semmelweis adataival. A napló bejegyzéseit ugyan már Schürer v. Waldheim Semmelweis-életrajza is idézi, de — mint most kiderült — módosításokkal és a pontos lelőhely megadása nélkül. Pl. Schürernél hiányzik a halál pontos órája; a kórforma szerinte „Manie", míg az eredetiben „Tobsucht" áll. A második rész az eddig ismert boncjegyzőkönyveket veti össze egymással s hitelességük kérdését vizsgálja. Abból indult ki, hogy több mint 100 évvel Semmelweis Ignác halála után, élete utolsó heteinek és halálának bizonyos körülményei még mindig tisztázatlanok. így például Semmelweis boncjegyzőkönyveként több különböző szöveg volt forgalomban, amelyek részben eltérő megállapításokat tartalmaztak. Semmelweis boncolásáról az első közlemény mintegy 14 héttel halála (1865. augusztus 13.) után, az Orvosi Hetilap 1865. nov. 26-i számában látott — magyar nyelven — napvilágot Scheuthauer Gusztáv, a budapesti egyetem későbbi kórbonctan-profeszszorának tollából. A közlemény kiegészítő részét Theodor Meynert (a bécsi elmegyógyintézet későbbi psychiatria-professzora) írta. Noha a szerzők egyetlen szóval sem állítják, hogy a boncolást ők végezték, a későbbi Semmelweis-irodalom — e közlemény alapján — ezt egyszerűen így értette. Semmelweis boncjegyzőkönyvét másodízben Georg Sticker ismertette 1924-ben. Ebből két összefoglalást is olvashatunk: az eredeti szöveg elején és végén levőt. Állítása szerint „szó szerint vette át a bécsi kórtani intézet okmányának szövegét". 1947-ből származik a következő közlemény. Szerzője: Leopold Schönbauer, előbb a bécsi egyetem sebészprofesszora, majd az orvostörténeti intézet igazgatója. Bevezetésképpen ezt írja Schönbauer: „Itt közöljük a boncjegyzőkönyv másolatát." A budapesti egyetem kórtani intézetének egykori igazgatója, dr. Haranghy László kérésére bécsi kollégája, Chiari 1958-ban elküldött neki egy gépírásos jegyzőkönyvet, amelyet Chiari „valódi másolatként" (richtige Abschrift) hitelesített. Ez a bonclelet egy jelentéktelen eltéréstől eltekintve azonos a Schönbauer által közzétettel. (Chiari „Ignatz"-ot, Schönbauer „lgnaz"-ot írt.) Sticker, Schönbauer és Chiari egyaránt azt állították, hogy az eredeti jegyzőkönyv szövegét közlik, Scheuthauerről és Meynertről viszont az irodalom egy ideig feltételezte ezt. A négy szöveg azonban eltér egymástól. Következésképp csak az egyik — vagy egyik se — lehet azonos az eredetivel. Silló-Seidlnek sikerült Holzner professzornak, a bécsi egyetem kórbonctani intézete jelenlegi igazgatójának segítségével az eredeti boncjegyzőkönyvhöz hozzájutnia. A jelen tanulmány az eredeti kézirat fotókópiáját, betűhív nyomtatott szövegét és a többi változattal való összehasonlítását tartalmazza. Hogy az eltérések mennyire „lényegesek" vagy „lényegtelenek", azt a szakemberek további vizsgálatai hivatottak eldönteni. Az eredeti szöveg kritikai közlése mindenesetre egyértelmű kiindulási helyzetet teremtett. Végezetől meg kell említenünk, hogy Silló-Seidl Semmelweis kórlapjában még egy kórbonctani leletre bukkant, mely kiértékelésében az eddigiektől lényeges eltéréseket mutat (lásd e folyóirat egyik következő számát). G. SILLÓ-SEIDL, Dr. med. D-6000 Frankfurt a. M. Thorwaldsen-Str. 19. B. R. D.