Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - Bugyi Balázs: Az első hazai, orvosi műszerről írott értekezésről
AZ ELSŐ HAZAI, ORVOSI MŰSZERRŐL ÍROTT ÉRTEKEZÉSRŐL BUGYI BALÁZS rvosi műszerekről, sebészeti és szülészeti eszközökről a múlt hazai irodalmában V_/ alig találni közleményeket. A kevesek közül újszerűsége és jelentősége miatt kiemelkedik Wolff András két évszázaddal ezelőtti munkája, amelyet egy megjavított és továbbfejlesztett szülészeti fogóról írt és amelyet magyar szerzőtől magyar honban megjelent első orvosi műszerügyi monográfiának tekinthetünk. Orvosi műszerrel hét évtizeddel később Halász Geyza foglalkozik csupán irodalmunkban „Értekezés a kopogtatás és hallgatódzásról" címen 1841-ben. Ez a dissertatio a hallgatózáskor és kopogtatáskor használt műszerek, eszközök leírását is tartalmazza. Wolff András erdélyi szász orvosjelölt a bécsi tudományegyetem orvostudományi karán tanult. 1777-ben iratkozott át a nagyszombati tudományegyetemre orvostanhallgatónak és védte meg 1777 augusztusában nyilvános vita során értekezését és a vele kapcsolatos, fele részben szülészeti tárgyú, másik felében általános orvosi természetű „thesiseit". „A Roonhuysen-féle szülészeti fogóról írott addig kiadatlan szülészeti értekezés" latin nyelven, Nagyszombatban 1777-ben jelent meg, az Egyetem Nyomdájának betűivel, 27 oldalnyi terjedelemben, oktáv alakban és képes táblával. Az akkori orvosdoktori értekezésektől eltérően a szerző nem ajánlotta értekezését senkinek sem, de a könyv mottójaként hivatkozik Heinrich Nepomuk Johann von Crantz neves bécsi professzornak azon mondására, hogy „a készülékek és eszközök megteremtésére mindig a szükség késztetett. A készülékek és eszközök elfogadásáról vagy elutasításáról a használat alapján lehet csak dönteni és az elmélkedés e tekintetben aligha használ. Ha csak elmélkedünk, szaporodni fognak azok a műszerek, amelyekre a jövőben inkább mint a félelem eszközeire és nem mint hasznos gyógyító segítségre fognak emlékezni." A munka bevezető részében Wolff' szól általában a szülészeti fogókról, foglalkozik a Chamberlens-féle forceps-szel, viszont nem említi a modern szülészeti fogó megteremtőjének, Jan Palfyn genti szülésznek úttörő alkotását. Az értekezésben szereplő Roonhuysen-féle fogót a neves holland orvos Peter Camper, de maga Van Swieten is jónak találta. Ez a fogó a születendő gyermek agyvelejére nem gyakorol nyomást, bár károsítja, sőt nem ritkán roncsolja a clitorist, az urethrát is. August Rechberger (1731 — 1792) a bécsi Szent Márk nevét viselő közkórház szülészeti osztályának a veWOLFF ANDRÁS DISSZERTÁCIÓJA