Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Bugyi Balázs: Az első hazai, orvosi műszerről írott értekezésről

AZ ELSŐ HAZAI, ORVOSI MŰSZERRŐL ÍROTT ÉRTEKEZÉSRŐL BUGYI BALÁZS rvosi műszerekről, sebészeti és szülészeti eszközökről a múlt hazai irodalmában V_/ alig találni közleményeket. A kevesek közül újszerűsége és jelentősége miatt kiemelkedik Wolff András két évszázaddal ezelőtti munkája, amelyet egy megjaví­tott és továbbfejlesztett szülészeti fogóról írt és amelyet magyar szerzőtől magyar honban megjelent első orvosi műszerügyi monográfiának tekinthetünk. Orvosi mű­szerrel hét évtizeddel később Halász Geyza foglalkozik csupán irodalmunkban „Érte­kezés a kopogtatás és hallgatódzásról" címen 1841-ben. Ez a dissertatio a hallgató­záskor és kopogtatáskor használt műszerek, eszközök leírását is tartalmazza. Wolff András erdélyi szász orvosjelölt a bécsi tudományegyetem orvostudományi karán tanult. 1777-ben iratkozott át a nagyszombati tudományegyetemre orvostan­hallgatónak és védte meg 1777 augusztusában nyilvános vita során értekezését és a vele kapcsolatos, fele részben szülészeti tárgyú, másik felében általános orvosi ter­mészetű „thesiseit". „A Roonhuysen-féle szülészeti fogóról írott addig kiadatlan szülészeti értekezés" latin nyelven, Nagyszombatban 1777-ben jelent meg, az Egyetem Nyomdájának betűivel, 27 oldalnyi terjedelemben, oktáv alakban és képes táblával. Az akkori orvosdoktori értekezésektől eltérően a szerző nem ajánlotta értekezését senkinek sem, de a könyv mottójaként hivatkozik Heinrich Nepomuk Johann von Crantz neves bécsi professzor­nak azon mondására, hogy „a készülékek és eszközök megteremtésére mindig a szük­ség késztetett. A készülékek és eszközök elfogadásáról vagy elutasításáról a használat alapján lehet csak dönteni és az elmélkedés e tekintetben aligha használ. Ha csak el­mélkedünk, szaporodni fognak azok a műszerek, amelyekre a jövőben inkább mint a félelem eszközeire és nem mint hasznos gyógyító segítségre fognak emlékezni." A munka bevezető részében Wolff' szól általában a szülészeti fogókról, foglalkozik a Chamberlens-féle forceps-szel, viszont nem említi a modern szülészeti fogó megte­remtőjének, Jan Palfyn genti szülésznek úttörő alkotását. Az értekezésben szereplő Roonhuysen-féle fogót a neves holland orvos Peter Camper, de maga Van Swieten is jónak találta. Ez a fogó a születendő gyermek agyvelejére nem gyakorol nyomást, bár károsítja, sőt nem ritkán roncsolja a clitorist, az urethrát is. August Rechberger (1731 — 1792) a bécsi Szent Márk nevét viselő közkórház szülészeti osztályának a ve­WOLFF ANDRÁS DISSZERTÁCIÓJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom