Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

vagyis a pápai 1809—10 esztendőbeli polgári ispotályok leírása címmel. Bámulatra méltó pontossággal készíti feljegyzéseit a legapróbb eseményekről is. Sebesültek június 11-én érkeznek először Pápára János főherceg visszavonuló seregéből, majd a környéken levő csatákból, s végül a franciák is bevonulnak a városba. Panaszkodik, hogy nem veszik figyelembe tiszti rangját, orvos voltát, feldúlják házát és családját. A végső pusztulástól az menti meg, hogy Lauriszton generális két segédje száll meg házában. A város nem volt felkészülve a hadi állapotra, így sok gondot okoz a mindenünnen ideözönlő sebesültek ellátása. A francia sereg hadikórházat állít fel, amelyben magyar orvosok teljesítenek szolgálatot. A szervezés Zsoldos feladata, aki éjt nappallá téve dolgozik, s irányítja a kórházak munkáját. A francia hadikórház szolgálatára munkába állítja a pápai orvosokon kívül a környék orvosait is, akik felváltva teljesítenek szolgálatot. Az ellenség kezdeti agresszív fellépése arra készteti a várost, hogy a Pápán összegyűlt megyei deputáció javaslatát megszívlelje: az ellenség biztosainak kívánságait igyekezzenek mérsékelni, fékentartani, s így a megyét a nagyobb romlástól megóvni. Zsoldos név szerint megemliti azokat az elöljárókat, polgárokat, akik személyes közbelépésükkel segítik a rend fenntartását. Ki nyelvi tudásával, ki élelmezéssel, ki kvártélyozással jár a franciák kedvében. így az ispotályoknak is több jut, hiszen a betegek egy részét a városnak kell ellátnia. Nagy részt vállalt ebben az irgalmas rend, mert élelem, kórházi ágy mellett gyógyszerrel is ő látta el a betegeket. Június 16-án megkezdődött a francia hadi comissio, de csak részlegesen. A betegek naponta kétszer kaptak enni, 9 és 4 órakor; főtthúst, kenyeret és bort. A kórházak igazgatását a franciák Zsoldosra bízzák, aki hozzáfog a szervezéshez. Az orvosokat szobákra, betegekre elosztja. A beteglétszámot mindennap az erre kijelölt személy jelenti, s eszerint szabják ki a napi normát. Ezt a franciák megbízottja, a főszolgabíró, az e célra kirendelt komisszárius, az igazgató hagyja jóvá az élelem kiadása előtt. Zsoldos név szerint bemutatja munkatársait, leírva munkakörüket. Az igazgató közvetlen munkatársa: segédje: Sininger Krisztián; végrehajtó: Kamondy Ferenc ügyész; sürgetőbiztos: Bisistye, Szappanyos; tolmács: Müller kereskedő. Felsorolja a belső orvosokat (doktorok), a seborvoslókat („mesterek", „legények"), a patikáriusokat, az egyéb kisegítő személyzetet, majd a temető-, ruhabiztosokat, be- és kiíró komisszáriusokat, a gazdasági számadó komisszáriusokat szám szerint, s ugyancsak így a fogadott beteggyámokat, konyhai dolgozókat. A betegeket öt kórházban ápolták: az Irgalmasoknál, a Benedek rendieknél, a Tisztek ispotályában, a Várban és a Szent Ilona ispotályban. Zsoldos napról napra számot ad az eseményekről. Állandóan visszatérő panasza a rossz, hiányos ellátás. Sok esetben maguk a betegek pótolják a ruhaneműt. Június 27-én arról számol be, hogy értésére jutott, hogy a falvakban sok beteg katona bujdosik, akik orvosi ellátásban nem részesülnek. Felkutatásukra két orvost küldött a pápai és devecseri járásba. „Több nyomorultakat találtak", akiket behoztak az ispotályba. Majd a „Tekintetes Deputációnak,, alkalmas „beteggyámokért" (ápolók) könyörög, akik fizetésért falusi betegeket ellátnának, ugyanis sokan féltek a kórháztól. Féltek az ápolástól, az újabb betegségek szerzésétől, s attól, hogy a betegségeket a kórházból a falvakba kihordják.