Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

kötelessége magával törődni azért is, hogy egészséges magzatot szüljön, s így erősítse a nemet (nemzet, faj) ! Körültekintően, a jól tájékozott hazafi hangján szól, elmélkedéseit történelmi visszatekintéssel kezdve: Minden pallérozottabb nemzetek a terhesek eránt még közönséges törvényeikben is kímélést és tiszteletet mutatnak." Majd több történelmi példa és népszokás után : „A bécsi és más európai szülőházakban kemény büntetés alatt meg van tiltva, még csak azt kérdezni is, kik, vagy hova valók légyenek, annyival kevésbé szemekre vetni a megterhesedett férj nélkül valóknak tett cselekedeteket: hanem mindenütt, de kivált Bécsben örökké élő II. JÓ SÉFNEK rendelései szerént minden becsülettel, kíméléssel, és gondviseléssel viseltetnek erántuk". „Vigyázznak a terhesek és a magzat egészségére, az ellenül vétőket bűntessék meg — mint tették a régiek is." „Aki az embertársaságnak, és annak boldogulásának ellensége, nem méltó az, hogy ember tár saságba maradjon.'''' Zsoldos János első könyvében tallózva megjelenik előttünk a „régi magyar orvos" típusa, akit a szakmai felelősségen túl áthat az emberért, a nemzetért érzett felelősség. Asszonyorvos című művében Zsoldos külön fejezetet szentel a gyermekágyi láznak (9. szakasz, 8. rész). Áttekinti a probléma történetét, majd a maga véleményét közli: egy fajtája a forródzásnak. Ismertet néhány esetet, leírja bécsi tapasztalatait. Fontosak e megfigyelések — s kiegészülve a napóleoni háborúban szerzett ismereteivel — gyakorlati úton, csupán megfigyeléseire támaszkodva jut el 1814-ben addig, hogy Diaetetikájában megfogalmazza a fertőtlenítés jelentőségét [13, 14]. Zsoldos könyvének sorsáról semmit sem tudunk. Bár az első, tankönyvnek is szánt nőgyógyászati könyv, Korbuly munkáján kívül a szakirodalomban eddig nem találkoztam említésével. Csak látszólag várat magára hosszabb ideig újabb mű megjelenése. Természettudományos kísérletét-felfedezését, a francia háborúban s az azt követő járványokban kifejtett munkásságának tapasztalatait teszi közzé a 10-es években. Ekkor jelenik meg Diaetetika című könyvecskéje is, mely az egészséget fenntartó és betegségektől tartóztató rendszabályok gyűjteménye. A mű és tartalma iránti érdeklődést jelzi, hogy az 1814-es első kiadást 1818-ban követi a második; 1817-ben öccse, Zsoldos Jákob református pap versbe foglalja a szabályokat, s 1818-ban Fodor Gerson az oskolások számára dolgozza át. A mű élőbeszédében írja: az Életre nézve is, nem könnyű megítélni, hogy valyon az egészségnek az Élet rendszabása által való megtartása légyen-é nagyobb mesterség, vagy pedig megbomlásának szerek által való orvoslása." „Ezért, aki élni és egészséges lenni akar, annak jő kötelessége, hogy megtanulja és megtartsa az egész életre kiterjedő szükséges mesterséget : a magatartást, az egészség védelmét, a betegségek orvosi szerekkel való elhárítását." Nemcsak az előszó, de az egész könyv a prophylaxis szellemében íródott. Fontos tehát az alapgondolat: az egészség megtartása kötelesség. Még a bevezetőben részletesen tájékoztat a téma európai és magyar irodalmáról, majd a rá oly jellemző szerénységgel megjegyzi: „az ilyen nagyérdemű aratók és betakarítók után" neki nem maradt más feladata, mint az elődök princípiumait az „újabb és szerencsésebb" természettudományokhoz alkalmazni, s ezen rendszabásokat előadni. Kiemeli, hogy anyagát tekintve külön részben és legelöl ír a tisztaságról, mert „mindennek és mindenkinek első kötelessége a tisztaság gyakorlása." A mű két könyvből áll: az egészségesek és betegek magatartását magába foglaló