Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Fabricius, C: Galens Excerpte aus älteren Pharmakologen (Vida Tivadar)

kolostor-patikáin át a XV—XVI. század fordulóján élt és ma is nagynevű Paracelsusig. A könyv nagyobb része az új- és legújabb kor eredményeivel és azok kimunkálóival foglalkozik. A gyógyszerésztörténet művelői részére különösen érdekesek az időrendi összeállítások: a gyógyszerészeire vonatkozó törvények, gyógyszerészképzés fejlődése, a gyógyszerészeti irodalom (gyógyszerkönyvek, taxák, folyóiratok stb.). Külön összeállításban található a szakma felfedezőinek időrendi felsorolása, valamint a gyógyszerésztörténeti munkákkal foglalkozó fejezet. Nem maradtak ki a felsorolásból a rokon tudományokkal foglalkozók nevei sem, sőt még a művészetek terén kimagasló eredményt elért — de gyógyszerészként induló — kiválóságokról (L. Cranach, B. Gigli) sem feledkezik meg. A munka szűkre szabott terjedelmével magyarázható, hogy a felsoroltak túlnyomórészt németek, s így mind a nyugati országok, mind a keletiek gyógyszerészei csak itt-ott szerepelnek. Zboray Bertalan Fabricius, Cajus: Galens Excerpte aus älteren Pharmakologen. Berlin—New York, Walter de Gruyter, 1972. X-^266 S. A nyugat-berlini egyetem Orvostörténeti Intézetének ARS MEDICA kiadványsorozatában, a II. osztály (görög—latin medicina) 2. köteteként a göteborgi szerző gyógyszerészettörténeti munkáját veszi kézbe az olvasó. Galenos 3 munkáját, írásművét elemzi az azokban foglalt régebbi forrásokból való terjedelmes szó szerinti idézetek szempontjából. A 3 mű a következő: 1. Peri szünthézeosz farmákón tón kata gené — A gyógyszerek összetétele nemek szerint; 2. Peri szünthézeosz farmákón tón kata topusz — A gyógyszerek összetétele helyek szeint; 3. Peri antidotón — Az ellenmérgek 2 könyve. Bevezetőben megismerkedünk Galenos írásainak a felépítésével, a bennük szereplő receptek típusaival és stíluselemeivel, valamint az idézetek problematikájával. Maga a kutatás 7 fejezetben tárul elénk. Az I. Galenos koncepciójával, a II. az idézetek, ill. átvételek eredetének megállapításával, a III. a szószerintiség kérdésével, a IV. az idézetek jegyzékbe foglalásával foglalkozik, az V. nyújtja az elért kutatási eredmények analízisét és ellenőrzését. A VI. fejezet szól azokról a szerzőkről, akiknek a műveiből Galenos merített. A VII. pedig összegezi az átvételek s az eddigi kutatás közti összefüggéseket, ill. a jövő kutatása számára adódó szempontokat. 3 exkurzió és 7 különféle index egészíti ki a nagy filológiai igényességgel készült és megírt munkát. Tekintettel arra, hogy az eddigi filológiai és orvostörténeti kutatás, ill. szakirodalom nem foglal el egységes álláspontot az idézetek kérdésében, a szerző alapos kutatásai nyomán megállapítja, hogy feltétlenül bizonyos, „1. hogy Galenos elvben egészen túlnyomó terjedelemben szóról szóra lemásolja az előtte levő forrásokat, és 2. hogy a kivonatolt részeketjszármazásuk és terjedelemük szempontjából rendszerint meg lehet állapítani.'''' (206. 1.) Ami persze nem jelenti azt,[hogy kivételképpen nem használt Galenos más mód-