Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
SZEMLE Könyvekről - Boroviczény, K. G. — Schipperges, H.—Seidler, E. (ed.): Einführung in die Geschichte der Hämatologie (B. Szalkay Judit) - Dann, G. E.: Einführung in die Pharmaziegeschichte (Zboray Bertalan)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL Boroviczény, K.-G.—Schipperges, FL — Seidler, E. (ed.): Einführimg in die Geschichte der Hämatologie. Stuttgart, Georg Thieme Verlag, 1974. 210 S. A könyv több szerző (hematológusok, orvostörténészek) tollából tartalmaz tanulmányokat a vértan történetéből a kezdeti időktől a mai modern hematologia kialakulásáig. A vér az orvostudomány korai szakaszában is igen jelentős érdeklődést váltott ki, s különös jelentőséget tulajdonított számára az emberi fantázia is. Erre épül a könyv első része: „Das Blut in der alten Heilkunde". A munka második fejezete a vértan fejlődésének állomásaival foglalkozik, melyek az ókori kultikus elképzelésektől a középkorban felállított négy-nedv theorián keresztül vezetnek a mai természettudományos hematologia kialakulásáig („Begründung einer wissenschaftlichen Hämatologie"). A harmadik rész a modern hematologia fejlődéstörténete, melyben vizsgáló eljárásokat, készülékeket, új felfedezéseket, nagy orvos egyéniségeket ismerhetünk meg. Részletesen szólnak még a különböző vérképzőszervi megbetegedésekről és azok gyógyításáról is. Életrajzi adatok, időrendi táblázat, valamint részletes irodalomjegyzék, tárgy- és névmutató egészíti ki a könyvet. B. Szalkay Judit Dann, Georg Edmund: Einführung in die Pharmaziegeschichte. Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft MBH, 1975. 127 S., 22 Abb. A szerző, aki — nemcsak mint a gyógyszerésztörténet egyetemi tanára, hanem mint az Internationale Gesellschaft für Geschichte der Pharmazie több évtizeden át világhírű elnöke — vezető szelleme a gyógyszerészhistóriának, könyvével ismét hitet tesz gyógyszerészi szakmánk évezredes fejlődése mellett, amelynek ismerete hasznos és érdekes mindazok számára, akik a gyógyszerekkel foglalkoznak. Prof. Dann már a bevezetőben bevallja, hogy munkája csupán vezérfonal, tankönyv azok számára, akik szakmánkkal foglalkoznak, így az anyag nem oly részletes és bő, mint a század eleji munkákban (Schelenz, Tschirch stb.), de azért végigvezeti az olvasót az ősi keleti népek gyógyításmódjain és anyagain elkezdve a középkor
