Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén
mányokból, valamint a céhek adományaiból kívánták fedezni. Eleinte kevés pénz jött össze, de az építkezés lassan azért elkezdődött. Megvásárolt a városi tanács 9000 darab téglát 4200 darab tetőcserepet és 31 szekér homokot. Ezt azok a számlák bizonyítják, amelyek az „építendő betegház" részére végzett munkákról szólnak. 1834—35-ben a városi számadásokban szó esik az akkori kórházgondnoknak fizetett kamatról, amely nyilván a város által igénybevett kórházi alapítványi tőke után kifizetett kamat. Ez is bizonyítja, hogy ekkor még csak az ókórház, az ispita állott fenn. A kórház 1848 decemberére készült el, de az építkezéssel kapcsolatos több számlát csak 1850-51-ben fizettek ki.9 Reisinger József apósa Adorján László 1840-ben meghalt. Adorján számottevő vagyonnal rendelkezett, mely a patikával együtt „mintegy 20 000 forintokat" tett ki. Ha e vagyon kamatját vizsgáljuk az akkor használatos 5%-os kulccsal, ez is mintegy évi 1000 forint jövedelmet jelent. A vagyont Adorján négy gyermeke örökölte, közöttük Reisinger felesége, Amália asszony. Ő kapta az épületet és a patikát, ami tetemes értékkel bírt. Reisinger ezt a vagyont tovább gyarapította. 1848-ban eladta a gyógyszertárat Anisits Dániel gyógyszerésznek 6000 pengőforintért. Az adásvételi szerződés kimondotta, hogy Anisits köteles a gyógyszertárat három hónap leforgása alatt Reisinger házából elköltöztetni 10 . Ezzel Reisinger aktív gyógyszerészi gyakorlatát, melyet 22 éven át folytatott, beszüntette, a továbbiakban nagy vagyonából élt, amit az is bizonyít, hogy 1872-ben virilis lett 11 , mint a város egyik legtöbb adót fizető polgára. A gyógyszerészi gyakorlat befejeztével a város társadalmi és politikai életében próbálta hasznossá tenni magát. Zalaegerszeg sajátos mezővárosi viszonyai között a tényleges hatalmat a városi tanács gyakorolta. A tanácsban a feudális korszak végéig, tehát 1848-ig a nemességnek jelentős súlya volt. Nemes volt a városbíró, a tanácsnokok egyharmada, a városi jegyző. A kisebb hivatalokat ellátók: pénztárnok, adószedő, kórházgondnok nem voltak nemesek. Az 1836. évi XX. törvénycikk értelmében a városbírót a földesúr három jelöltje közül választották meg 12 . Az 1847-es évben a három jelölt között szerepelt Reisinger József gyógyszerész, tehát még aktív gyógyszerészi gyakorlata idején, azonban nem választották meg, sőt ez évben még a városi tanácsba sem került be 13 . Lehet hogy ebben szerepe volt polgári származásának. Az 1848-as tisztújítás alkalmával azonban, mind a jelölések megejtésére és a választás lebonyolítására létrehozott „Középponti bizottmányba" 14 , mind pedig a városi tanács tagjai közé beválasztották, utóbbi esetben 37 szavazattal. 15 Tanácsi működése után két éven át városi képviselő is volt. 16 1850-ben a Haynau-féle rendelet kimondotta, hogy a községi elöljárókat a kerületi 9 Degré A. 1973. 10 Blázy Á. Kézirat. 1973. 11 Simonffy Emil: Zalaegerszeg képviselőtestülete és tanácsa a polgári kor első évtizedeiben (1848—1872). Tanulmányok a magyar helyi önkormánvzat múltjából. Budapest 1971. (Továbbiakban: Simonffy E. 1971.) 12 Simonffy E. 1971. 13 Zala Megyei Levéltár. A zalaegerszegi városi tanács üléseinek jegvzőkönj vei. (Továbbiakban: ZML. Zeg.jkv.) 1847. nov. 4. 14 Simonffy E. 1971. 15 ZML. Zeg.jkv. 1848. máj. 23.; máj. 14. 16 Blázv Á. Kézirat. 1973.
