Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén
főbiztosok nevezzék ki. A képviselőtestület és a közgyűlés megszűnt, helyét a létszámában megemelt városi tanács foglalta el. A tanács új tagjai között találjuk Reisinger József gyógyszerészt is mint azon kevesek egyikét, akik az 1848-as választmányban is szerepeltek. 17 Reisinger mint magánzó és vagyonos ember kölcsönügyletekkel is foglalkozott. Levéltári adatok tanúskodnak arról, hogy magánszemélyektől peres úton követelte vissza kölcsönadott pénzét, 18 vagy magával a várossal bonyolított le kölcsönügyleteket. 19 1851 februárjában a tanácsülés felszólítja, hogy a várossal szembeni adósságát, 150 forintot és ennek kamatját a város pénztárába fizesse be, ugyanitt a tanács intézkedik, hogy „a legközelebbi zavaros idők által okozott rendkívüli kiadások fedezése végett" Reisingertől a város által 1849 júniusában kölcsönkért 500 forint összeg hátralevő részleteit és annak kamatait neki kifizessék. 20 1852-ben „titkos tanácsos" és ugyanez év második felétől kezdve a városbírói tisztet, a város legjelentősebb társadalmi és politikai pozícióját foglalja el. 21 Időközben, a szabadságharc idején és az azt követő felfordulásban, az 1848-ban felépült kórház megkezdte működését. A város szempontjából már említett legjelentősebb tényező, ti. az hogy megyeszékhely maradt, különösen a szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban vált a további fejlődés determinálójává. A Bach-rendszer felduzzasztott bürokratikus apparátusa, jelentős számú tisztviselő letelepedését eredményezte, létrejött egy alkalmazotti réteg, mindez serkentőleg hatott a kisiparra és kereskedelemre. 22 A megyegyűlések, megyei törvényszékek alkalmával sokan megfordultak a városban, ami a kereskedelem további fellendülésével járt. Zalaegerszeg esetében megjelent a mezővárosi fejlődés egy újabb típusa, a tisztviselőváros. 23 A fentebb említett okok következtében a kórház működésére nagy szükség volt, hiszen Zalaegerszeg lakossága 1828-tól 1857-ig 3116 főről 4025-re emelkedett, azaz 29 év alatt 29 százalékkal gyarapodott. 24 Az 1833-as tanácsi határozat szerint a kórházba a zalaegerszegi mesterlegények vehetők fel, de más, magukat gyógyíttatni nem tudó szegények is. Ezt a kórházat, mivel célja is más volt, mint az ispitának és kiadásait, fenntartását pedig nem fedezhették az 1790-es ispita létrehozására tett Pintér Máté-féle alapítványból, világosan megkülönböztették az ispitától, de a kettő anyagi ügyeit rendszerint ugyanaz a kórházgondnok intézte. Az ispitát „ókórháznak", az újonnan épültet pedig „újkórháZnak" nevezték. A két kórházat nagyrészben az iparos céhek adományaiból tartották fenn. A város az újkórházat közkórháznak tekintette és oda idegen betegeket is elhelyezett. A kórházgondnokok számadásai csak az alapítványi tőkék kamatoztatásáról szólnak, kölcsönadásról, kamatfizetésről, kölcsönvisszakövetelésről, tehát az anyagi alapok előteremtéséről. A kórházi kiadásokat a gondnokok nem részletezik, így általában nem tudjuk, mire fordították. 25 A kórházi ápolásért esetenként az ápolt 17 Simonffy E. 1971. 18 ZME Zeg.jkv. 1850. okt. 25.; 1851. jan. 2. 19 ZME Zeg.jkv. 1851. febr. 3. 20 ZME Zeg.jkv. 1851. febr. 3. 21 ZME Zeg.jkv. 1852. szept. 1. 22 Simonffy E. Fejezetek. 1970. 23 Blázy Á. Kézirat. 1973. 24 Degré Alajos: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. 1970. 25 Degré A. 1973.
