Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
Nagyon érdekes az, amit Szikszai a honorárium kérdéséről ír. Még a gazdagoktól se fogadott el soha előre pénzt, és nem esett szó arról, hogy mivel honorálják, ha majd a beteg meggyógyul. Hogy Szikszai szavait idézzük: hányszor láttuk, hogy azt, amit a tehetősebbek önként felajánlottak, még azt is vonakodva és szégyenkezve fogadta el. Valósággal rákényszerítették, hogy hálájuknak legalább a szimbólumát fogadja el viszonzásul a helyreállított egészségért. 53 Hogy a Hippokratéstól ajánlott aphilargyrie (argenti contemptus) mennyire nem volt e kor orvosainak erénye, arról magyar szerzőnél, Bornemisza Péternél is olvashatunk. 51 Vissza is éltek ezzel a tulajdonságával, amint éppen Szikszai írja egy levelében. A nagybirtokos Alaghy család fiai Patakon tanultak, de nem fizettek „Énnekem peniglen és doktoroknak [doktoruknak] sémit nem egyebet Ígéretnél". 55 Várdayhoz írott leveléből tudjuk, hogy családján kívül házanépéhez tartozott még egy patikus is, akit amint ez ekkor szokásos volt, ő fizetett. Ahol patikus volt, ott meg gyógyfüves kertnek is kellett lennie, mert nemcsak gyűjtötték, de maguk termelték is abban az időben a gyógyszerészek készítményeikhez az alapanyagokat. Sárospatakon a várürnő virágos és veteményes kertjei mellett volt tehát még egy, talán a padovai ismeretek alapján a hazai viszonyokhoz alkalmazott gyógynövénykert is. Az itáliai emlékek ébrentartására alkalma volt Patakon azért is, mert ott élt a da Vedano művészcsalád. Külföldi tanulóévei alatt Aldrovandi környezetében hallott művészetelméleti kérdésekről, műemlékek megbecsüléséről. Magyarországon ez utóbbi törekvésekről vannak elszórt adataink az egész 16. század folyamán (Megyericsei, Verancsics, Szamosközi). A pataki zordon vörös torony köré reneszánsz kastélyt építő Alessandro da Vedano és a reneszánsz élményekkel hazatért Balsaráti bizonyára ilyen témákról is beszélgettek. De bizonyosat e téren talán nem is fogunk megtudni, mert nálunk a levelezés e korban leginkább csak a gyakorlati élet közlendőire szorítkozott. A da Vedano család további sorsa egyébként hasonló a Balsarátiéhoz. A fiú, Francesco da Vedano szakítva a családi hagyománnyal, a papi pályát választotta, méghozzá magyar lelkész lett. Példázva ezzel azt, hogy patrónus nélkül építőművész éppúgy nem boldogulhatott abban a társadalomban, mint egy sehová se tartozó orvos. Az egyházi szolgálat, betegeinek ellátása és az iskola felügyelete között egyenlő arányban oszlott meg mindennapi elfoglaltsága, írja ezekről az évekről Szikszai. A sárospataki iskola pártfogolására nagyon nagy gondja volt Balsarátinak. Innen indult el ő is külföldi egyetemekre. Wittenbergben Luther is, Melanchthon is a fejedelmek elsőrendű teendői közé sorolták a magas színvonalú közoktatás megszervezését. Az elvi alapvetés mellett épp a wittenbergi egyetem bocsátotta ki a legtöbb tanárt és lelkészt is. Melanchthon Perényi Péternek egy főiskola alapítását is javasolta. Ha a bécsi fogság ebben meg nem akadályozza, és a terv valóban megvalósul, ez lett volna Magyarország első ilyen intézménye. Fiát, Perényi Gábort a meglevő pataki iskola bővítésére Balsaráti vette rá, meg arra is, hogy a kiválóbb, rászoruló diákokat itthon is, külföldön is támogassa. Az iskola vezető tanára Szikszai Fabricius Balázs volt, aki a wittenbergi egyetem mellett Strassburgban is járt. Ott J. Sturm Európa-hírű főiskolát teremtett. A sáros53 Szikszai E 2 51 Bornemisza P. id. mű 165. 55 MNy 27 (1931) 259-260.
