Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
pataki iskola oktatási rendjében e két külföldi intézmény pedagógiai elveit valósították meg. Szikszai Fabricius neve ma az első, sok kiadást megért latin-magyar iskolai szótárt jelenti. Kéziratos másolatai kézről kézre terjedtek, és csak halála után 15 évvel jelent meg először nyomtatásban. 56 Hatása magyar irodalmi nyelvünkre, de a szaktudományokéra is, olyan nagy volt, hogy azt föl se tudjuk becsülni. A szóanyagot fejezetenként szakcsoportokba osztotta. Ezeket a szakcsoportokat vizsgálva, szembetűnő egyenetlenségeket találunk. Gombocz Endre figyelmeztet arra, hogy: „Szikszai Fabricius Balázs szójegyzékén már a 16. szazadban megindult tudományos flórakutatás látszik... a természetrajzi részben a tankönyv benyomását kelti. Fogalomcsoportjai között vannak olyanok, amelyek kizárólag a növény morfológia, a növény-patológia körében mozognak, s amelyeknek nem igen lehetett értelmük, ha nem növénytani stúdiumokban használta fel a tanár és a tanuló". 51 De ugyanezt a szakszerűséget állapíthatjuk meg az állattani és főleg az orvostudomány szakcsoportban. A „füveknek nevek" csoport 560 növényt tárgyal, a fák és kerti gyümölcsök további majdnem kétszázat. Hivatkozik itt egyes növényneveknél Matthioli és Tragus (H. Bock) tekintélyére. A szúk fajtáinál Hermolaus Burbarus a forrása. A nyolcvan halfajta tárgyalásánál Niccolo Perottit, és többször is Konrád Gessnert említi. A „Külömbféle betegségeknek nevek" és az ezekben szenvedők szócsoportjai mintegy 250 címszót tartalmaznak. Ezek között már hosszabb értelmezéseket találunk, olykor a betegségek teljes tudományos leírását. A paroxysmus tárgyalásánál L. Fuchs kézikönyvével egyezik. A sárgaság leírásánál is Fuchs szövegére ismerünk, de kibővíti az értelmezést Plinius magyarázatával is. 58 Valamennyi említett, vagy felderített forrása elsőrendű szakmunka vagy a legújabb tudományos kutatás eredménye (Matthioli). Ezek a tárgyalt természettudományos részek formailag is különböznek a szótár egyéb anyagától. A szóanyagot a fejezeten belül betűrendben adják, míg az egyéb részek valami más rendszer szerint csoportosulnak. Meggyőződésünk, hogy Balsaráti egyetlen fennmaradt műve rejtőzik Szikszai szótárának néhány fejezetében. Természetismerete, amelynek segítségével az egyszerűbb növényi gyógyszerek készítésében is járatos volt, már a wittenbergi egyetemen is kiemelte őt kortársai közül. 59 Gessnerrel kapcsolatban említettük, hogy talán ő a szerzője annak a „Catalogus piscium Hungaríae"-nek, amelyet a nagy svájci természettudós használt. A 16. század összefoglaló természetrajzi művei éppen ilyen részleges jegyzékek alapján készültek. Gessner is, Aldrovandi is lelkesen ösztönöztek mindenkit a gyűjtőmunkára. Balsaráti olyan vidékről jött, ahol korábbi időkből ilyen szakmunka nem állott rendelkezésre. Ha előbb nem, de legalább a két tudóssal való megismerkedése után egészen biztosan ő is szerkesztett ilyen állat- és növénykatalógust. 56 Szikszai Fabricius Balázs: Nomenclatura seu dictionarium Latino-Ungaricum. Debrecen, 1590. RMNY 642. ahol a teljes irodalom megtalálható. 57 Gombocz Endre: A magyar botanika története. Bp. 1936. 23. 58 Fuchs, L. : Institutionum medicináé ad Hippocratis, Galeni, aliorumque ve terűm scripta rede intelligenda mire utiles, libri 5. Basel, 1572. 59 „In herbarum et stirpium indagatione, universaque simplicium medicamentorum história sic excelluit: ut paucissimos pares, vix unum vei alterum superiorem tunc haberet inter medicae artis studiosos in Academia Vitebergensi , \ Szikszai D 3 . 4
