Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
levélből látszik, hogy jó kapcsolatban voltak. Thuri ,,vetus cliens"-nek írta alá magát.""' Ez vonatkozhatik a fiatalabb wittenbergi coetus társra, a füzéri vita során tapasztalt jóindulatra és leginkább az azt követő további jó kapcsolatukra. Pedig a füzéri tanácskozás valóságos pánikot keltett Perényi környezetében. Még abban az évben elhagyta a veszélyes udvart sárospataki lelkésze, Kopácsi István, és az iskola tanára. Szikszói Fabricius Balázs. Ez utóbbi Balsaráti életrajzában a főúr és udvari orvosa kapcsolatát tárgyalva megemlíti, hogy Balsaráti több ízben közbenjárt Perényinél a bajbajutottak érdekében, és sikerült is így ura szándékát a halálos ítéletet illetően megváltoztatni.-" Ez utóbbi célzás bizonyára a híres Thuri Pál ügyre vonatkozik. 1564-re teszi az életrajz latinnyelvű orvosi munkáját a pestisről. Szikszói szerint az ez évben dúló pestisjárvány adta az okot a könyv megírására. Csakhogy tudomásunk szerint Magyarországon a járvány 1563-ban pusztított. Ettől ugyan írhatott volna kézikönyvet 1564-ben is, hiszen ez a kérdés mindig aktuális volt, és egy udvari orvostól elvárták, hogy biztos receptje legyen a betegség megelőzésére és gyógyítására. Mégis szakvéleményét, úgy hisszük, más miatt kellett éppen 1564-ben írásban is leszögeznie. A pestist, ezt az egész országrészeket vagy földrészt is elnéptelenítő járványos betegséget hiába próbálta az orvostudomány a középkor óta akárcsak valamelyest is megfékezni. Okát keresték a föld ártó kigő/.ölgéseiben, a szennyezett vizekben, a megromlott levegőben, de valamennyi jelenségében együtt Istennek az emberek miatt kiáradó haragjának tekintették. Fertőző voltát hamar felismerték és keresték a menekülés lehetőségét. A középkori polgári társadalom megalkotta a maga védelmi rendszabályait. Járvány idején elrendelték a különösen ellenőrzött köztisztaságot, a szellőztetést és füstölést, fertőtlenítésül pedig az ecetes permetezést és öblítést. Megtiltották a csoportosulásokat, idegeneket a városba nem eresztettek. Aki tehette, az már ugyanis a járvány hírére biztonságosabbnak látszó vidékre költözött. „Cito, longe, tarde'''' gyorsan, minél messzebbre és minél később vissza - így hangzott a jó tanács pestis esetén évszázadokon át. Aki megkapta a betegséget, az az orvosok segítségére szorult. Az orvosságok között volt külön a gazdagok számára csupa külföldi alapanyagból kevert gyógyszer és persze egyszerűbb hazai gyógyfű készítmények. Az alapanyagok kortól és országtól függetlenül általában azonosak, azonos lévén az egyetemi tananyag: dióburok, mirha, fenyőmag, bors, ecet, üröm, ehhez járulhat azután porrátört igazgyöngy, bezoár (vigyázat hamisítják!) és aranykészítmények vagy a drága amulettek. A századok folyamán könyvtárnyira duzzadt pestisirodalom, minthogy a kérdésben minden szakíró orvos nyilatkozott, a spekulatív és tapasztalati elemeket variálja. A protestantizmus térhódításával az értekezésedet egy új, morális nézőpont gazdagítja. A lutheri reformációtól elhajló szélsőséges irányzatok, valószínűleg az anabaptisták körében merült fel először az a nézet, hogy mivel a pestis Isten bűnt sújtó keze az emberiségen, azért nem szabad, de nem i:, lehet előle elmenekülni vagy akár csak orvosi segítséggel is élni. Luther és az ugyancsak konzervatív Johann Brenz azonnal elutasították ugyan ezt a tételt, mégis sokszor megvitatásra került még a következő században is. A 16. század közepétől minden -"' Thuri Pál Bulsarátimik 1568. júl. 22. Debrecenből TT 1881 492 -493. ,, lam cum gratia, Jávoré et autoritate polieret apud prineipem suuni, p/uriniis reis deprecatione et intercessione sua profuit, Ulis veniam delictorum etiam graviorum impetravit, et plerosque a certo capitis discrimine liberavit. 1 " Szikszai Eo
