Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1975. (Németlty Ferenc)

képzése hosszú időn át nélkülözte az intézményességet. 1180-ban Montpellierben látott napvilágot az első, gyógyszerészettel foglalkozó törvényes rendelet. Ennek létrejöttét Nyugat-Európa szellemi életének változása is elősegítette. Az orvostudomány egyetemet végzett orvosokat kívánt, akik tudásban és képzettségben felülmúlják segítőiket (a seborvosokat és a borbélysebészeket). Hasonló helyzet alakult ki a gyógyszerészeiben is: a gyógyszerek készítőinek képzettebbeknek kellett lenniök, mint azoknak, akik csak kereskedtek a medicinákkal. Az egyetemen a gyógyszerészetet sokáig mint az orvos számára nélkülözhetetlen ismeretet oktatták. Bécsben az 1670-es évektől kezdve az egyetemen teendő vizsgához kötötték a gyógyszertárvezetők működési engedélyének kiadását. 1749-től pedig a patikussegédeket is kötelezték, hogy egy éven át látogassák az orvosi kar előadásait. Ezt először csak Bécsben vezették be, de rövidesen a többi Habsburg fennhatóság alatt álló egyetemen is. Kapronczay Katalin CLIO MEDICA - 1975 Vol. W.,No. 1. Benison, Saul: Speculation and experimentation in early poliomyelitis research (1-22. p.) Az amerikai Rockefeller Intézet szervezője, Simon Flexner a gyermekparalízis kórok tanának tisztázásában is jelentős érdemeket szerzett. Kari Landsteinernek 1908-ban sikerült ugyan emberből majomba átoltania a betegséget, de a majomról majomra való átvitelt célzó kísérletei eredménytelenek maradtak. Flexnernek ez is sikerült, s 1909-től újabb adalékokat szolgáltatott a polio fertőző jellegének bizonyításához. Kimutatta, hogy a kórokozó nem baktérium, hanem jóval kisebb nagyságrendű, s akkor még alig filtrálható lény: vírus. Kísérleti munkája közben széleskörű levelezést folytatott más kutatókkal, sőt gyakorló orvosokkal is, akik nemegyszer kétségbe vonták a polio önálló betegség voltát s inkább az influenza szövődményének tartották. Howard- Jones, Norman : Kitasaío, Yersin, and the plague bacillus (23 — 27. p.) Howard-Jonesnak Kitasatóvó\ és Yersinvö\ írt tanulmányát nem lehet egyszerűen a felfedezésekkel kapcsolatban gyakran felmerülő prioritási vitairatok műfajába sorolni. Itt ui. nem egyszerűen az a kérdés, hogy a két nagynevű kutató közül melyik fedezett fel előbb valamit, hanem hogy Kitasato valóban azt fedezte-e föl, amit felfedezni vélt, ill. aminek a felfedezését az utókor neki (is) tulajdonította. Ahhoz, hogy a svájci Alexandre Yersin (1863-1943) 1894-ben Hong-Kong-ban felfedezte a pestis-bacillust, nem fér kétség, de majdnem valamennyi amerikai, angol és német történeti és bakteriológiai kézikönyv megjegyzi, hogy Robert Koch tanítványa, a japán Shibasaburo Kitasato (1856-1931) Yersintől függetlenül és vele szinte egy időben (egyesek szerint néhány nappal előbb) ugyanezt a felfedezést tette. Az 1897. évi X. nemzetközi Egészségügyi Kongresszuson, amelyet teljes egészében a pestis kérdésének szenteltek, a résztvevők egyszerűen „Kitasato— Yersin-bacillus"-ról beszéltek és senki sem vonta kétségbe e kettős elnevezés jogosultságát, amely mind a mai napig fennmaradt. Ha azonban Kitasatónak és japán kartársainak angol, francia és német nyelven hozzáférhető írásait alaposabban szemügyre vesszük, úgy tűnik, hogy a