Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Wernher, J.: O podivuhodnych vodách Uhorska (Vida Tivadar)

Pár helyreigazítani való apró hiba is található a könyvben. Az T. 35. oldalon az Acer saccharinum L. nem „Zucker-Ahorn", hanem Silber-Ahorn. A cukorjuhar latin neve: Acer saccharum L. Az I. 58. oldalon régiesen, két z-vel írva olvasható a fátyolakác latin neve. Helyesen = A 1 b i z i a. A II. 13. oldalon szereplő Daphne mezereum nem évelő, Staude, hanem cserje, Strauch. Ez a néhány észrevétel semmit nem von le a komoly mű értékéből, s kár, hogy magyar munkánk nincs hozzá hasonló. A mi cca 500 oldalas, 1948-ban megjelent Augustin-Jávorka című művünk után is „Magyar gyógynövények"-ről szól, a legfontosabb külföldi drogokat pár oldalra sűrítve ismerteti csupán. Nagy értéke viszont a német munkával szemben a kiegészítő rész: a 100 fekete fotó, s a majdnem 200 színes, művészi kép. Akkor lenne igazán minden igényt kielégítő a tárgyalt német mű, ha negyedik részéül ily reprodukciókkal egészíthetné ki a sorozatát. Papp József Wernher, Juraj: O podivuhodnych vodách öhorska. Martin, Vydavatel'stvo Osveta, 1974. 87 p., 1 ill.* Wernher György sárosi várkapitánynak első ízben Bázelben 1549-ben megjelent kis munkáját, az orvostörténeti szempontból jelentős DE ADMIRANDIS HUNGÁRIÁÉ AQUIS HYPOMNEMATION-t jelentette meg szlovák fordításban a turócszentmártoni „Osveta" Könyvkiadóvállalat. Az egyszerű, de ízléses külsőben megjelent munka tk. kétnyelvű kiadásnak számít, mert az egészoldalas illusztráció nem más, mint az 1556-i kiadás címlapjának fénymásolata, a 11—29 lapokon pedig a fordítás alapjául szolgáló latin szöveg olvasható ugyancsak facsimile-ben. Talán itt tűnik szembe, hogy a kék színű betűtípust jobb lett volna fekete színűvel felcserélni. A latin szöveg így mindenesetre olvashatóbb lett volna... Igaz, a fordításnak nem ez a célja. Viszont mind a fordítás előtti cikk (Humanista műveltség, tudósok és Szlovákia, Ján Tibensky, Dr. Sc.-tói), mind az utána következő méltatás (Wernher György és műve Augustin Rebro-tól), valamint a magyarázó jegyzetek és a szaklektorok személye arra vall, hogy tudományos igénnyel készült. Sajnos, az már vitatható, vajon eléggé megfelel-e ennek a célkitűzésnek. Mint az, aki az 1963-ban Görgényi Gézáné Erdősi Laura által bemutatott magyar fordítást 1962 decemberében elkészítettem, jól tudom, mennyire nem könnyű feladat a klasszikus latin nyelv ismeretére támaszkodva ezt a 16. századi latinsággal megírt kis értekezést úgy lefordítani, hogy olvasmányos is legyen, de megfeleljen — a tudományos munkák elengedhetetlen — szöveghűség-követelményének is. A mostani szlovák fordítás e második szempontból nem elégítheti ki a szakembert. Wernher nemcsak a felvidéki (vagyis a jelenlegi Szlovákia területén levő) gyógyvizekről írt, hanem pl. a budaiakról is. Ezekkel kapcsolatban a fordító tárgyi tájékozatlanságától, illetve a szövegösszefüggés figyelmen kívül hagyásáról árulkodnak az alábbi mondatok. A latin szöveg: * A recenzens bővebben ismerteti a művet a Magyar Könyvszemle 1975. évi 3 — 4. számában