Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Zimmermann, H.: Arzneimittelwerbung von Beginn des 16. bis Ende des 18. Jahrhunderts. (Kempler Kurt)

,,Hic propter ipsam Danubii ripam calidae sunt multae, inter quas differentia maior est, quam pro loci discrimine." — Fordításban: „Itt a Duna mentén sok melegvíz-forrás van, amelyek nagyon különböznek egymástól előfordulásuk, helye szerint." (Vö. a 13. ill. a 38. lapot egymással!) Wernher nyilván a hőforrások, körül épült fürdők nagyszerűbb vagy egyszerűbb jellegére utal a „Regiae", illetve ,

.communes" jelzőkkel. Fordításuk „királyi", illetve „közös" (a szlovák szövegben „královské", illetve „spolocné"; vö. 13. és 38. 1.) szavakkal nem elég szabatos, mert a közös fürdőn ma általában olyant értünk, amely egyképpen nyitott férfiak és nők számára. Itt a szabatos fordítás „közönséges" (szlovákul „obecné", esetleg „vseobecné") lett volna. Folytathatnám a téves vagy nem szabatos fordítások felsorolását. Jórészük elkerülhető lett volna, ha a fordító tekintettel lett volna a fentebb említett mgyar fordításra. Sajnos azonban ehhez — úgy látszik — hiányzott a magyar nyelv ismerete. Legalábbis erre enged következtetni a 84. lapon olvasható megállapítás, hogy „a magyar fordítás, amely 1963-ban jelent meg, számunkra nyelvileg idegen". Gondolom, a magyar, cseh és szlovák orvostörténészek között az elmúlt években kialakult szívélyes együttműködés lehetővé tette volna ennek a nyelvi nehézségnek a leküzdését. E fenntaitások ellenére örömmel lehet üdvözölni ezt az orvostörténeti kezdeményezést, és a 4300-as példányszám okot ad arra a reményre, hogy sokakban kelti fel az érdeklődést az orvostudomány, nevezetesen a balneológia története iránt. Egy ilyen pozitív fejlemény később elvezethet a mostani kiadás hibáinak kiküszöbölésére is. Vida Tivadar Zimmermann, Heinz: Arzneimittelwerbung in Deutschland von Beginn des 16. bis Ende des 18. Jahrhunderts. Würzburg, Jal-Verlag, 1974. 218 S., 78 Abb. A szerző olyan témát dolgoz fel művében, amely napjaink egyre élesedő és a gyógyszeripart sem elkerülő gazdasági versenyében különös érdeklődésre tarthat számot. Bevezetőként megállapítja, hogy a XVII., de főként a XVIII. század üzletembere számára is rendelkezésre állt a hirdetés, a reklám lehetősége, de abban az időben ennek szükségessége kevéssé állt fenn. Nemcsak a termékek viszonylag szűkebb kínálatára, hanem arra is visszavezethető ez, hogy a gazdasági verseny akkoriban ritka volt. Ennek ellenére a gyógyászat terén számos korabeli propaganda-anyaggal találkozhatunk. Ezek a gyógyítás pszichikai faktoraként effektív terápiás hatásként is számba vehetők ; emellett az adagolás, a felhasználás módjára vonatkozó hasznos információkat is tartalmaznak. Az öt részből álló munka I. részében az ókori és középkori gyógyászat példáin keresztül a szerző konkrét idézetekkel bizonyítva mutat rá arra, hogy már abban az időben is alkalmazták a reklámot a gyógyászatban. Kitér a „propaganda" szó etimológiai származására (21. oldal). A II. részben megállapítja, hogy ebben a korban a gyógyszerek előállítása szinte kizárólag a gyógyszerészek feladata volt, akik már elkülönültek egyfelől a gyógyszert is készítő orvostól, másfelől a drogokkal nagybani kereskedést folytató személyektől.