Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Sanchez, J. L.: La medicina en La Habana. I-II. (Bugyi Balázs) - Schneider, W.: Pflanzliche Drogen, I-II-III. (Papp József)

összeállítani, ő szólította fel Schneidert (e mű szerzőjét), hogy gyűjtse össze a gyógyszertörténetre vonatkozó adatokat. E munkát a Deutsche Forschungsgemeinschaft is támogatta, Henriette Lange rendelkezésére bocsátásával, kinek értékes segítségével dolgozta fel az összegyűjtött anyagot a jelen formájában. A gazdag tartalmú könyvben való eligazodást elősegíti a mű végén levő 60 oldalas, betűrendbe szedett mutató. A régi irodalomban szereplő, gyógyításra felhasznált növényeket, gyógyszereket — a népi elnevezésűeket gyakran kellő nehézség árán — egyezteti a ma elfogadott latin nevekkel, ami néhol, érthetően, csak feltevésig sikerülhetett. Művének összeállításához régi népek (egyiptomiak, indiaiak, arabok, görögök stb.) egykori írásait éppúgy végigtanulmányozta, mint a középkor „Pflanzenkunde", „Kräuterbuch" stb. címen megjelent munkáit, s természetesen a mai szakirodalmat. A növények ismertetésénél első szempont mindig azok gyógyhatása, de ahol alkalom kínálkozik reá, ott felemlíti a konyhai felhasználásra alkalmasságukat, az ínyencfalatokat nyújtó, az üdítő italok készítésére és egyéb célra megfelelő növényeket, növényrészeket is. A homeopaták által kedvelt különlegességeket is rendre felsorolja. A több célra alkalmas és a kiválóan értékes anyagokat szolgáltató növényeket nagy részletességgel ismerteti, nemegy helyt 10—12 oldalt szentelve nekik. Ilyen a lázcsillapító szereket szolgáltató kínafa, a kámforfa, a citrom, a tea, a mák stb. Bár a 11

1/18 — 27. old.-on a Papaver címszó alatt a mákkal kapcsolatos ópium stb.-ről 9 oldalon át sokat olvashatunk, sajnálatos módon a Kabay-félQ, nemzetközileg elismert, kiváló morphint gyártó magyar eljárást egy szóval sem említi. Éppen így nehezményezhető, hogy a Vinca minor: télizöld néven ismert törpecserjéről csak néhány sorban emlékezik meg, (III. 400. old.), arról, hogy mily fontos gyógyszer: a Devin-Camin készül belőle, semmit nem olvashatunk — pedig nálunk már nemcsak gyűjtögetik, hanem a módszerét kidolgozva, nagyban termesztik is, sőt fontos kiviteli cikkünkké vált. Több oldalon át ír (II. 298 — 302) a székfűvirágról,decsak a „germán Chamomillae"-t említi, azt, hogy a legkiválóbb minőségű, s szerte a Földön ismert magyar kamilla — fontos exportcikkünk — is létezik, agyonhallgatja. Nem helyeselhető az a módszer, ahogy az Amanita muscaria L.-t, a légyölő galócát tárgyalja (I. 80. old.). Azt írja, hogy az oroszok baj nélkül fogyasztják ezt a nálunk kimondottan mérgesnek ismert gombát. Ki kellene itt hangsúlyozni, hogy az Amanita muscariának több helyi típusa van, a mienk mérges, halált okozhat, míg a messze keleten élő típusa csak kábító hatású, mondhatjuk úgy, gyengén mérgező. Aki azt olvassa „diesen Schwamm ohne Schaden speisen", könnyen hitelt ad a tudós Schneider professzor véleményének, s alaposan póruljárva, súlyos mérgezést szenvedhet. A Taxusnál a III. 322. oldalon idézi a múlt századi megállapítást: „termését a madarak szívesen fogyasztják" — s nem helyesbíti azt, pedig a madarak csupán a méreg nélküli piros magköpenyt fogyasztják el, gondosan kilökve először belőle a mérges magot. A madarak érdekes módon „tudják", hogy a mérges mag megártana nekik ! Kár, hogy néhol (pl. I. 47. o., de egyebütt is) nem nevezi meg a tárgyalt növény hazáját, megelégszik azzal, hogy ,,.. .in Deutschland nicht heimisch".