Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hickel, E.: Arzneimittel-Standardisierung im 19. Jahrhundert (Szigetváry Ferenc)

gatási hatóságok hivatalos eljárásairól, amelyek rendőri közbelépéssel akarták több ízben is Tüdő Vince tevékenykedését, szinte mozgalmát elfojtani. Nem vették észre, hogy egyidejűleg jobb egyházi, közegészségügyi, közművelődési föltételekről is kellett volna gondoskodni. Nagy kő esett le az illetékes hatóságok bürokrata szívéről, amikor Tüdő Vince aránylag fiatalon meghalt. Sajnos Tömörkény is, Mőra is az ő személyében és működésében csak a kétségtelen elmaradottságot látta meg és ítélte el, pedig egyéniségének szamaritánus vonásával mindenképpen joga volt a méltóbb megértéshez. Grynaeus dolgozatának egyes, főleg önkényesen kiragadott részeivel, megállapításaival az olvasó bizonyára nem mindig ért egyet. Értéke éppen abban van, hogy következetesen végiggondolt, szinte átélt képet rajzol hőséről és ezzel a paraszti személyiségvizsgálatnak, orvosi lélektannak, néprajzi és orvostörténeti kutatásnak rendkívül gazdag, sokrétű dokumentációt és vitaanyagot bocsát rendelkezésére. Bálint Sándor Hickel, Erika: Arzneimittel-Standardisierung im 19. Jahrhundert in den Pharmakopoen Deutschlands, Frankreichs, Großbritanniens und der Vereinigten Staaten von Amerika. Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft MBH, 1973. 294 S. A szerző a braunschweigi egyetem gyógyszerésztörténeti tanszékének docense; ismertetett könyve szolgált alapul docensi habilitációjához. Az óriási feldolgozott anyagot (kb. 300 forrás és irodalom), ill. az azokból leszűrt következtetéseit logikusan 3 részre csoportosítja. Az első részben a négy ország gyógyszerkönyveinek kialakulását taglalja az illető ország gyógyszerészeti és egészségügyi irányítási sajátosságának figyelembevételével. A második részben a természettudományok hatását elemzi a gyógyszerkönyvekre. Foglalkozik a kémiai, botanikai és gyógyszerészi nomenklatúra alakulásával; a gyógyszervizsgálatok kialakulásával, külön fejezetekben az azonossági ill. a tartalmi meghatározások fejlődésével és a különböző módszerekkel, továbbá a mikroszkópiai drog-ellenőrzésekkel. A harmadik részben a társadalompolitikának a gyógyszerkönyvekre való hatását vizsgálja; érdekes szempontokat tárgyal egyes fejezeteiben: pl. a gyógyszerkönyvek kiadói ill. törvényes helyzetük. Ugyanis Német- és Franciaországban az állam a kiadó, míg Angliában és az Egyesült Államokban szakmai szervezet. Külön fejezet foglalkozik a gyógyszerkönyvek szerzőivel és használóival, hiszen erre a századra esik a gyógyszerkönyvek szerkesztőbizottságaiban a gyógyszerészek nagyobb számban való helyfoglalása és a nagyipari gyógyszerelőállítás kezdete. Párhuzamot von az egyes országok gyógyszerkönyvei között, hogy hogyan válnak az előirat- és készítésmód-gyűjteményből analitikai kézikönyvvé. Vizsgálja, mennyire törvénykönyv, tankönyv ill. előirat-gyűjtemény; milyen a formája, stílusa, nyelvezete, tagozódása és beosztása. A mérlegek, súlyok, mértékek; a metrikus rendszerre való áttérés, továbbá a latin nyelv szerepe, ill. a nemzeti nyelv használata az újabb fejezetek anyaga. Az utolsó fő fejezet a gyógyszerek egységesítési törekvését tárgyalja, az egyes gyógyszerkönyvsorozatokban államonként; ír a nemzetközi gyógyszerkönyv szerkesztési törekvései-