Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 1971 (Kapronczay Károly)

ről, a brüsszeli egyezményről és ennek az egyes gyógyszerkönyvekre gyakorolt hatásáról. Az egyes alfejezetek végén közölt bőséges jegyzetanyag a könyvet vitaszerüen élénkké teszi. A könyv szellemében méltó a „braunschweigi iskolához". Annak ellenére, hogy a bennünket közelebbről érintő és érdeklő osztrák gyógyszerkönyveket nem tárgyalja részleteiben, nemcsak történészeink, hanem az új gyógyszerkönyv szerkesztői is haszonnal forgathatják, hiszen egyes megállapításai törvényszerűek; egészében pedig képet ad, milyen úton jutottunk el a „barokk enciklopédia"-szerű diszpenzatóriumoktól korunk gyógyszerkönyveiig, amelyek szabványok a gyógyszeriparnak és gyógyszerészeknek egyaránt. A könyv kezelését személy-, forrás- és irodalomjegyzék, tárgy-, személy- és helységmutatók teszik könnyebbé. Szigetváry Ferenc Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 1971 in Mogersdorf. Das Nationalitätenproblem im pannonischen Raum. Ein Beitrag zur Völkerverständigung. Eisenstadt 1973. 174 1. A Mogersdorf ban megrendezésre került nemzetközi történésztalálkozó 1971. július 4. és 17. között lezajlott ülésszakáról számol be a burgenlandi Landesarchiv gondozásában megjelent kötet, amely az előadássorozat kiemelkedő tanulmányait közli magyar és szerb-horvát összefoglalásokkal. A kötet problémafelvető tanulmányát Fredo Hauptmann, grazi egyetemi tanár írta (9—11. 1.). Vázolta a Duna-medence nemzetiségi kérdésének fejlődését a Monarchia felbomlásáig. Koncepciójában mindössze annyi kifogásolni valónk van, hogy a Habsburg birodalom felbomlását okozó nemzetiségi kérdésnek a gyökerei távolabbra nyúlnak vissza, mint 1848. A bevezetőben vázolt problémák kifejtése szempontjából lényeges tanulmány Benda Kálmán referátuma (A feudális nemzettől a polgári nacionalizmusig. 115—126. 1.), amely először áttekinti a 18. századi Magyarország nemzetiségi és vallási képét, majd az osztály és rendi alapon tagolódott magyar társadalom hungarus-tudatát vizsgálja. Ez a tudat addig volt összefogó erő, míg a jozefinista reformok és a jakobinus szervezkedés bukása után a mindent kizáró nemzetiségi — elsősorban értelmiségi — mozgalmak lehetetlenné tették a megegyezést a magyarok és a nemzetiségiek között, ami aztán az 1848/49-es helyzethez vezetett, amikor is a magyar állam területén élő népek ellenségként álltak egymással szemben. Ugyancsak e korszak magyarországi nemzetiségi fejlődésével foglalkozik a Bécsben élő Gogolák Lajos is, aki a Nép, nemzet és állam a pannóniai térségben a 18. századtól a 19. századig című tanulmányában (67 — 114. I.) a nemzeti öntudatot ébresztő irodalom tükrében vizsgálja a címben kiemelt három fogalom megfogalmazásának és tartalmának alakulását. Válogatásának fő szempontja, hogy a fogalmakat kifejtő szerzők — írók, tanárok, történészek — melyik nemzetiséghez, annak milyen rétegéhez tartoztak, kikhez kívántak szólni és milyen befolyás alatt álltak. Alapos kuta-