Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Dalchow, J. — Duda, G. — Kerner, D.: W. A. Mozart. Die Dokumentation seines Todes (Bugyi Balázs)

társainak, ha saját tapasztalatait irja le, és a saját gyakorlatában előfordult eseteket hozza fel véleményének alátámasztására. Feltétlen híve Freudnak. Ez fejtegetéseinek bizonyos egyoldalúságot ad és ez magyarázza, hogy a sexuális probléma minden vonatkozásában átszövi megállapításait. A szerző ezt maga is érzi s azzal védekezik, hogy ez a kérdés a gondozása alatt álló korcsoport legnagyobb nehézségeinek egyike. Ilyen irányú nevelésre szükség van: anatómiát, élettant, a psycho-sexualis fejlődést felölelő komoly előadásokkal. Cauthery könyve 12 fejezetre oszlik, tárgyalja mindazokat a kérdéseket, melyek a diák társadalmi, iskolai és személyes életében felmerülnek, a serdülő psychés zavarait, félelmeit, munkája nehézségeit, viszonyát tanárával, orvosával, társaival. ír a szerző a külföldi, a házas diákról, a nő hallgatóról. Különösen figyelemre méltók a depressiót és a vizsgák előtti szorongást tárgyalók. Pontokba foglalja a vizsgázás helyes technikáját. Hü képet ad a lusta diákról és a túl ambiciózus lelki beállítottságáról is. A kábítószerekkel való élés és a diák-öngyilkosságokról szóló fejezetekben e két súlyos jelenség megszüntetésére ad tanácsokat. Röviden a diákság leggyakoribb fizikális betegségeiről is megemlékezik. A vizsgálatnál, bármilyen irányú legyen is az, legfontosabbnak tartja a diák bizalmának megnyerését, még a jelentéktelennek látszó panaszának is figyelemre méltatását és azt, hogy sohasem szabad tanács nélkül elengedni a hozzánk forduló diákot. A könyvet lapozgatva, valamelyes képet nyerünk az angol diákok lelki világáról, ami más, mint a mi diákjainké; de Cauthery bő és hasznos tapasztalatait — mutatis mutandis — a mi kollégiumi és főiskolai orvosaink is felhasználhatják. Zsindely Sándor Dalchow, Johannes — Duda, Gunther — Kerner, Dieter: ÍV. A. Mozart. Die Dokumentation seines Todes. Pähl, Franz. v. Bebenburg Vlg., 1966., 260 S., 17 Abb. Nagy emberek váratlan halála gyakran, szinte minden esetben, felkelti a misztikumra hajlamos, mindenütt gyanút látni vágyó emberek kétkedését. Mozart halála esetében ez különösképpen fennállott. Halálának időpontjában már feltételezték. Ennek a „legendának" újbóli felvetésével, a meglevő irattári és egyéb anyagok felhasználásával, Mozart személyes kijelentéseinek értékelésével és minden, több mint másfél évszázaddal a halál bekövetkezte után rendelkezésre álló adat felhasználásával a három orvos társszerzőségében írott könyv bizonyítani kívánja, hogy a „legenda" valóságon nyugodott, hogy Salieri higannyal megmérgezte Mozartot és a nagynevű zeneszerző valóban a magát riválisának érző komponista irigységének, bosszújának vált áldozatává. A könyv érdekes olvasmány — bár a benne foglalt „bizonyítékok" elolvasása után sem érzi az olvasó bizonyítottnak, hogy valóban mérgezés áldozatául esett a zenetörténet e kimagaslóan nagy alkotója. Kétségtelenül, a munka az orvostörténetírás egyik csemegéje, amely mutatja, hogy az orvostörténet mennyire aktuális, sőt aktualizálandó egyéb kultúrtörténeti kérdések felvetésekor, vitás problémák megoldásakor. Bugyi Balázs