Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ernst, E.: Das „industrielle" Geheimmittel und seine Werbung (Kempler Kurt)
Ernst, Elmar: Das „industrielle" Geheimmittel und seine Werbung. Arzneifertigwaren in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts in Deutschland. Würzburg, Jal-Verlag, 1975. 353 S., 52 Abb. Porosz levéltári adatokra, a volt császári egészségügyi hivatal egykorú aktáira alapozott kutatásaival a szerző olyan témát vizsgált, amelynek feltárását úttörő jellege is indokolja. A csak korlátozott számban fellelhető eredeti — elsődleges — források miatt a gyógyszerészeti időszakos kiadványokra, folyóiratokra — mint másodlagos forrásmunkákra — is támaszkodnia kellett. A terjedelmes mű a bevezető után 3 főrészre, ezen belül 16 fejezetre oszlik. A recenzió megszabott terjedelme nem teszi lehetővé a tárgyalt, igen bőséges anyagnak még vázlatos ismertetését sem. így szinte csak a fontosabb fejezet-címek felsorolására kell szorítkoznunk. Ilyen pl.: a gyógyszerkészítmény fogalma, kialakulása, fontosabb ismérvei, a gyógyszerkülönlegesség, az eredeti csomagolás, a védjegyzett szerek kérdése. A gyógyszergyártás tárgyalása során a gyógyszerformák kialakulása, az alkotórészek és az indikációs területek felől közelíti meg a témát a szerző. Itt olvashatjuk, hogy a titkos szerek száma az 1872. évi 550-ről néhány évtized alatt több mint hatszorosára nőtt. Ez a szám a ma hazánkban forgalomban levő alig 1000 gyári készítménnyel összehasonlítva még akkor is rendkívüli, ha az egykorú források szerint is sok volt ezek között a csak kozmetikai célra szolgáló készítmény, és a közönség ténylegesen e cikkeknek csak egy töredékét vásárolta. A szerző szerint a németországi gyógyszertárak az 1874. év 57 millió márkára becsült forgalmából ezek a készítmények kb. 12%-ot, tehát 6—8 millió márkát képviseltek. Az áttekintő összesítést részletekbe menő adatok követik. Az előállítók mellett a forgalombahozott készítményeket is nagy részletességgel ismerteti. Viszontlátunk néhány olyan elnevezést, amellyel a ma még praktizáló idősebb orvos- és gyógyszerész kollégák gyakorlatuk során biztosan találkoztak (pl. Pain-Expeller). Külön főrész foglalkozik a hirdetésekkel, ezen belül azok költségeivel. Bár az itt közölt adatok részben becslésen alapulnak, az így megállapított, a bruttó forgalom 10—15%-ra becsült hirdetési költség mai összehasonlításban is igen figyelemreméltó. A harmadik főrészben a gyógyszerforgalom felügyeletét és ellenőrzését tárgyalja a titkos szerek szempontjából. E jogszabályi előírások a múlt század utolsó harmadában kezdtek hatásosak lenni, ez részben az egységes német állam kialakulásával is összefüggésben van. E kérdéscsoport tárgyalásánál a szerző — könyve alcímével ellentétben — a XX. század első éveinek néhány ez irányú intézkedését is megemlíti. Ezt az indokolja, hogy ekkoriban öltött határozott formát a titkos szerek forgalmának korlátozása. A nehézségeket fokozta, hogy a titkos szerek és a gyógyszerkülönlegességek között fogalmi és meghatározási szempontból nehezen sikerült a minden tekintetben alkalmazható határvonalat meghúzni. Külön fejezetben elemzi a szerző a gyógyszerészeknek és az orvosoknak a titkos szerekkel kapcsolatos álláspontját. Fokozza a kötet értékét a függelék. Itt a tablettagyártás kialakulásának néhány érdekes adatát, valamint a gyógyszerforgalommal kapcsolatos korabeli iratok (beadvány, köszönőlevél stb.) szó szerinti idézetét, ill. reprodukcióját közli a szerző,
