Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Cauthery, Ph.: Student Health (Zsindely Sándor)

ezrei visszatérhettek a harcosok közé, a szerencsétlen burgosi visszavonulás után. Vagy például idézi egy parancsnok véleményét a modern időkből. Montgomery a II. világháború után Berlinből írta üzenetében, 1945. szeptember 28-án: „A Királyi Orvosi Hadtestnek csodálattal és nagy tisztelettel, amelynek hozzájárulása a győzelemhez minden elképzelést felülmúlt." 1660-ig is álltak orvosok és sebészek a hadsereg szolgálatában valamennyi hadjárat alatt, otthon és külföldön egyaránt. A civil életből hívták be őket és szolgálatuk akkor végződött, amikor a békét deklarálták. Ezekkel a régmúlt időkkel foglalkozik az 1. fejezet. Csak az állandó zsoldos hadsereg (Standing Army) megteremtése után volt állandó hivatásos orvosi szolgálat a szigetországban. A szerző végigvezeti az olvasót a spanyol és osztrák örökösödési háborún, (utóbbiban Mária Teréziát, mint Magyarország királynőjét többször említve), a hétéves háború és az amerikai függetlenségi háború érintésével Napóleon hadjáratáig, majd egészen a XIX. század végéig, egy lényeges ütközetet sem hagyva ki. A 2. kötet részletesen foglalkozik a krimi háborúval. Az utolsó fejezetekben emléket állít katonaorvos íróknak és nevezetes orvostiszteknek. A számos illusztráció és térképvázlat, táblázat és jegyzet igen alapos munkára vall. Nemcsak a katonaorvos-történelem, hanem általában a történelem iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány. Honti József Cauthery, Philip: Student Health. London, Priory Press Lt., 1973. 160 p. Az iskolai egészségvédelem régebben elsősorban környezeti higiénét jelentett, s művelői érdeklődésének homlokterében a tanítás helye, az iskola állott. Az utóbbi időkben a megelőzés elvének mindinkább előtérbe nyomulása révén az iskolahigiéné hovatovább egy korcsoportnak, az iskolába járó fiatalságnak, egészségvédelmévé válott. A modern iskolahigiénikus minden egészségi problémájukat figyeli, mind a tanuló, mind a szűkebb közösség, az iskola és a tágabb értelemben vett közegészségügy szempontjából. A diákok sajátos egyéni és tanulási kérdéseinek megoldása, lelki-testi zavarainak orvoslása jelentőségében egyre növekszik, mert évről évre nő a számuk, nehezedik a munkájuk. „A népesség ezen 10%-os elitje" — ahogy őket Malleson, Cauthery könyvének előszavában nevezi — olyan kollégiumi, egyetemi orvosokat igényel, akik abban különböznek az üzemi orvostól, hogy pácienseik egyszersmind „gyártmányaik" is. És ezek között a gyártmányok között nem szabad selejtnek lennie, mert ők a jövő vezető emberei. Cauthery könyvét nemcsak orvosoknak írta, de mindenkinek, aki diákokkal foglalkozik. Nem akar orvost nevelni olvasójából, de ki kívánja tágítani látókörét. Tanácsokat ad a nevelőknek és rámutat azokra a nehézségekre, melyekkel az orvosnak meg kell küzdenie. Nem psychoanalitikus, nem is psychiater, általános orvos, de mint egyetemének orvosa, feladatának tartja, hogy kifejlessze a reábízott hallgatók intellektusát, távol tartson tőlük mindent, ami csökkentheti mentális kapacitásukat. Meg akarja őket tanítani, hogy hogyan fejlesszék maximálisra saját erejüket választott munkaterületeiken, hogyan győzzék le gyengeségeiket. Gyógyítani akar tanáccsal és tettel. Úgy gondolja, akkor szolgál legjobban kollégáinak és nem-orvos munka-