Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században

Balsaráti továbbtanulásáról Melanchthon gondoskodott, olyan módon, hogy a dúsgazdag Percnyi Gábortól kért számára anyagi támogatást. Mint magister két évet töltött még a wittenbergi egyetemen tanítva és tanulva, és csak azután indult el Itáliába az orvostudományok absolválására. Útját egybekötötte a németországi és svájci egyházak meglátogatásával. Hozzátartozott az ilyen peregrináció a korabeli egyetemi tanulmányokhoz, egész életükre szóló tapasztalatot, világismeretet nyertek vele a diákok. Mellékesen vitték-hozták a híreket, leveleket is. Ahol megfordultak, tájékozódtak az aktuális eszmei-politikai kérdésekben, részt vettek az e korban legvitatottabb hittételek, az úrvacsora és a predestináció értelmezésének megvitatásában. A wittenbergi professzorok ajánlólevele biztosította számukra mindenütt a barátságos vendéglátást és a továbbjutást. Balsaráti életrajza nem említi a német városokat, ahol megfordult, de bizonyára járt Tübingenben. Az egyetem orvosprofesszora, a kiváló botanikus Leonhard Fuchs Melanchthonnak jó barátja volt, akire ez utóbbi szívesen hivatkozott műveiben, mint orvosi tekintélyre. Fuchs orvosi kézikönyvei egész Európában, nálunk is, a legkeresettebbek voltak, őmaga pedig korának majd minden szakemberével levelező kapcsolatban volt. Különösen jó barátság fűzte a híres svájci orvosbotanikus Konrád Gessnerhez. Feltételezhetjük, hogy Melanchthon levelét, amellyel Balsaráti útját támogatta, ő is megtoldhatta néhány ajánló sorral. Svájci tartózkodásával az életrajz hosszabban foglalkozik, és erre Balsaráti is szívesen emlékezett. Zürichben több napig időzött a lelkészeknél, Petrus Vermiglmó\ és Heinrich Bullingernél, akinek fia éppen ezekben az években Melanchthon vendége volt. A messziről jött vendég mindig kedves volt, mert postával megrakodva érkezett, és ezzel a mai újságot pótolta. Különösen nagy érdeklődés fogadta a magyarokat, mert a békés polgári tűzhelyek körül borzadva hallgatták a távoli török világ rémségeit. Balsaráti Zürichben ismerkedett meg Konrád Gessner orvos-természettudóssal. A közös érdeklődés, a természet világának ismerete és szeretete hamar megteremtette a kapcsolatot kettejük között. Gessner természetrajzának negyedik kötetén dolgozott éppen, a halak és csúszómászók rendszerezéséhez gyűjtötte az anyagot. Balsarátit is kikérdezte a magyarországi halfajtákról. Műve 1558-ban jelent meg, több helyen hivatkozik forrására: „quae ex eruditi iuvenis Io. Viti Balsaráti) Ungari colloquijs accept", .. .„ut narravit mihi Ioannes Vitus Ungarns iuvenis pereruditus"', Egy helyen egy bizonyos „Catalogus piscium Ungariae"-t említ, amelyet talán szintén tőle kapott. Balsaráti elmesélt neki egy történetet is ifjúkorából. Szülőföldjén hosszú fárasztás után kifogtak a Tiszából egy óriási harcsát, benne emberfejet találtak és jobbkart, ujjain három gyűrűvel. A megundorodott lakosság évekig nem evett ebből az egyébként jófajta halból.

18 Zürichi időzésének emlékére Gessner albumába 18 Gesner, C. : História animalium liber 4. qui est de piscium et aquatilium animantium natura. Zürich, 1558. 528: ,,De hydro. In Ungaria (ut narravit mihi Joannes Vitus Ungarns iuvenis pereruditus) reperiuntur serpentes breves, duorum palmorum longitudine tantum, nulla cauda. Vulgo decurtatos vacant, aequali per totum corpus crassitudine. Hos in hominem eminus etiam iaculi instar, insilire aiunt" 1048.: ,,Silurus: Ungarice Harcha dicitur, a latitudine dorsi, ut audio.

. . et plura hie addam, quae ex eruditi iuvenis Io. Viti Balsaratij Ungari colloquijs accept, unde Harcham procul dubio silurum esse liquida constabit. Barbottam (aiebat) piscem in Tibisco (qui Daciae fluvius Danubio miscetur) aliquando caption se vidt'sse septem vel octo cubitorum, plaustrum occupantem, cum in fluvio annis sedecim sub culina viri cuiusdam nobilis laiuisse. Hämo tandem incs-