Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
netírók) alaposabb ismerete is szükséges volt. A Biblia néhány könyvét héberül kellett olvasniok. Aristoteles ethikai munkái és Physikája a nyelvismereten túl bizonyos filozófiai iskolázottságot követelt meg. A földrajzi ismereteket Ptolemaios alapján követelték. A jelöltnek először egy zártkörű vizsgán kellett az egyetem professzorai előtt felkészültségét bebizonyítania, majd a nyilvános vita keretében adott a feltett kérdésekre választ. Ezt követte az ünnepélyes felavatás és a kétnapos vendégség. Már a vizsgadíj is jónéhány forint volt, még többe került az új magisternek az áldomás. Ezt otthonról kapott komoly támogatás nélkül egy diák sem vállalhatta. Ba/sarátit 1554. július utolsó napján avatták magisterré. 15 Azt a gradust nyerte el, amelynek helyét nagyon nehezen lehetne pontosan kijelölni valahol a mai egyetemi doktorátus és a kandidatura között. Az új magisterek már az egyetem tanszemélyzetéhez tartoztak, foglalkoztak az alsóbb évfolyamok hallgatóival és közben tovább tanultak. Wittenbergben éppen Balsaráti ott-tartózkodásának idején szerveződtek a magyar diákok egy egymást anyagilag is támogató csoporttá, az ún. coetussá. Mint tapasztalt régi diák, Balsaráti 1555-ben vezetője volt a társaságnak, az itt rendezett tudományos vitáknak szorgalmas résztvevője volt. Egyetemi évei alatt Balsaráti kitűnt társai közül a növények ismeretében, sőt egyszerűbb gyógyszerek készítésében is járatos volt. Melanchthon ezért tanítványát az orvostudomány felé terelte. A wittenbergi egyetemnek két, olykor három katedrával rendelkező orvosi fakultása volt. A tanárok világnézete megegyezett a hangadó Luther és Melanchthon felfogásával, az egyetem többször kinyilvánított hivatalos hitelveivel. Az orvostudomány helyét e teológiaközpontú szemlélet a Bibliára támaszkodva határozta meg. E szerint az emberi test az örökéletet tekintve otthona és temploma az Istennek, romlandó sárból lévén gondot kell rá fordítani, hogy épségben megőrizzük és betegség esetén gyógyítsuk. Az orvostudomány kettős feladata tehát, hogy az egészséget fenntartsa és a betegséget elűzze. 1 " A józan polgári gondolkodás alátámasztását találták meg a Jézus Sirák fia bibliai könyvében, amelyet folytonosan idéztek is arról, hogy az orvost tisztelni és honorálni kell tudományáért. Az orvosságokkal pedig élni kell, mivel azokat a Teremtő rendelte a fájdalmak enyhítésére. A képzés a görög és római orvosi munkák (Hippokratés, Galénos és főleg Plinius) alapján haladt, ezeket a szövegeket magyarázták. A középkori arab orvostudomány eredményeit nem tartották sokra és a gyakorlati képzés sem volt olyan szinten, mint ahogy ez Európa más egyetemein már a korban szokásos volt. Balsaráti tanárai Jacob Milichius, Melchior Fendt és Caspar Peucer az orvostudomány történetében nem voltak különösebben jelentősek. Az emberi testtel való közvetlen ismerkedés, a boncolás — akkor anatómiának nevezték — Wittenbergben nagyon ritka volt. Bár éppen 1554-ben engedélyt kapott az egyetem, hogy egy kivégzett nőt fel boncoljanak. 17 Aki a gyakorlati orvostudományt alaposabban el akarta sajátítani, az a wittenbergi tanulmányokat csak alapnak tekintette, amelyre valamely más, általában olasz egyetem további képzését ráépíthette. 15 Köstlin, J.: Die Baccalaurei und Magistri der Wittenberger Philosophischen Fakultät. Osterprogramm d. Univ. Halle — Wittenberg. 1890/1891. 16 Milich, J.: Oratio de arte medica. Wittenberg, 1555. 17 Schmidt, G.: Einige Notizen über Wittenberg im sechzehnten Jahrhundert. Neue Mitteilungen aus dem Gebiet historisch-antiquarischer Forschungen. Halle. 11 (1867) 119.
