Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században

Wittenberg néhány ezer lakosú jelentéktelen német kisváros volt a 16. század elején, csak Luther fellépése következtében vált híressé. Főiskolája valamennyi német intézmény között ezekben az években a legkitűnőbb képzést nyújtotta, mert Luther és Melanchtiion igen nagy körültekintéssel hívta meg a legnevesebb tanárokat. A főiskola hírneve persze vonzotta a reformáció gondolatát magáévá tevő hallgatókat Európa legtávolabbi vidékéről is. A felvételt kérő diákoknak a rektor előtt kellett megjelenniök, aki ha úgy látta jónak a felsőbb éves hallgatók közül korrepetitort rendelt melléjük. Ezzel a rendszerrel biztosították a nagyjából azonos szintet a nyilvánvalóan nem egyforma felkészültséggel útnak indított diáksereg között. Balsaráti nevét az anyakönyvbe 1550 júniusában jegyezték be.

13 A „facultas artium" hallgatója volt, mert csak ennek elvégzése után kerülhetett sor arra, hogy valaki jogot vagy orvostudományt hallgasson. Általában két-három éven keresztül foglalkoztak itt a másképp filozófiai fakultásnak nevezett karon a széptudományokkal. A cél a tudományos és közéletben egyaránt nélkülözhetetlen latin nyelv elsajátítása volt olyan fokon, hogy azt könnyen kezeljék akár szóban, akár írásban. Az ókori klasszikusok mellett (Terentius, Cicero és Vergilius) még Erasmus egyes müvein csiszolták azt a több-kevesebb tudást, amit otthonról hoztak. A dialektika és retorika elemeit a kötelező disputatiók, a hallgatók egymással rendezett vitái során gyakorolták. A természettudományos ismeretek alapjait Plinius és Proklos müveiből tanulták, és kiegészítette ezt valamelyes matematikai képzés. Két év hallgatása után lehetett jelentkezni az első egyetemi fokozat (gradus) elnyerésére, ez a mai tanrendszerben talán a gimnáziumi érettséginek megfelelő baccalaureatus volt. A szépszámú magyarországi hallgató közül az egyetem anyakönyvei szerint egyetlen ifjú se jelentkezett erre a vizsgára. Valószínűleg azért, mert a magyar diákok ott általában lelkészi pályára készültek, támogatóik is ezért küldték ki őket, ahhoz pedig ez a továbbtanulásra jogosító fokozat nem volt szükséges. A lelkészképzés ugyanis párhuzamosan folyt a föntebb ismertetett stúdiumokkal. Anyagát Melanchtiion külön kézikönyvben adta közre. A magyar protestáns egyház sorsát Wittenbergben különös gonddal figyelték. Összefüggést láttak ugyanis abban, hogy amilyen mértékben súlyosbodik a török veszélytől a testi lét biztonsága, olyan mértékben fordulnak az emberek a lélek dolgai felé. Ezért a magyar teológusok a tudós Me/anchthonba,n atyai támogatóra is találtak, aki testi-leiki gondjukat is viselte. A lelkésznek készülő Ba/sarátit eltanácsolta erről a pályáról, mert alacsony termete miatt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy hívei előtt álljon. (Ezt tette Luther is J. Cratóva], a később híressé vált orvossal.) Észrevette viszont nagy érdeklődését a természet jelenségei iránt és ezért további tanulásra ösztönözte.

11 A magyar hallgatók sorában Balsaráti a harmadik, aki a második egyetemi gradust, a magisteri fokozatot elnyerte. Ehhez már a görög szerzők (Homéros, Hésiodos, Euripidés, Sophokles, Theokritos, Demosthenes, valamint a törté13 Foerstmann, C. E. : Album Academiae Vitebergensis. Lipsiae, 1841. 257. Neve itt „Johannes Wid Bassaraeius" alakban fordul elő. Később mindig a latinosított formát használta: „Johannes Vitus Balsaratius", ezért így használjuk mi is. 11 ,,. . .Philippi (sc. Melanchtiion) censuram et autoritatein secutus, ad medicináé artis stúdium atque culturam se app/icuit, cum per staturam paulo hitmi/iorem, non posse tueri dignitatem ac reverentiam personae ecclesiasticae ex publico siiggesto docentis putaretur" Szikszai D

3