Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: Pest és Buda közegészségügyi helyzete és az itt „uralgott" járványos betegségek történelme az egyesítés idején

volt, hogy a betegek az egyetlen nagy teremben a földön, egymás mellett feküdtek. A Bach-korszak alatt a legszükségesebb egészségügyi intézkedéseket sem foganatosították. Külön cholera kórházat sem állítottak fel, így a Rókust annyira megfertőzték a cholera betegek, hogy a többi ott fekvők is százával haltak meg. Az 1866-os cholerajárványt már felkészülten várta a főváros. Erre vonatkozó adatokat bőségesen találunk Halász Géza beszámolójában. Ideiglenes fiókkórházakat rendeztek be és orvosi járványkerületeket jelöltek ki. Hirdetéseken tették közzé a védekezésnek az egyéni higiénével kapcsolatos szabályait. Ellenőrizték az élelmiszerpiacokat. Javaslatot tettek az ínségesek táplálkozási és lakásviszonyainak megjavítására. „Ekkor lépett először életbe a levesosztás intézete." Elrendelték a terek, házak, vendégfogadók, csatornák, pöcegödrök, árnyékszékek, középületek, különösen az iskolák tisztántartását, vasgáliccal való fertőtlenítését. „A háztulajdonosok, ha utcai csatorna létezik kötelesek este 8 órakor 2—4 akó vizet az árnyékszékbe önteni." A hivatalos felügyelet azonban laza volt, ezért „a félszabályokat is késedelmesen hajtották végre. Fő akadály Rottenbiller Lipót Pestváros nagynevű polgármestere." Nem ismerte el a cholera fertőző jellegét, tüntetően látogatta a fertőző kórházakat és az általa haszontalannak tartott intézkedésekre nem adott anyagi fedezetet. Végül a Helytartótanács cholerabiztost nevezett ki, aki megnyittatta a második járvány fiókkórházat és biztosította a járvány-kerületi orvosok 4 forint napidíját. Az 1872—73-as járvány alatt továbbfejlesztették ezeket az intézkedéseket. Szigorúbban ellenőrizték a rendszabályok végrehajtását és a mulasztókat megrovással és pénzbírsággal sújtották. Felhívták a lakosságot a betegség korai kezeltetésére: „A kontárok által javasolt óv- és gyógyszerek eltiltattak." Minden házban fertőtlenítést rendeltek el és a szükséges vasgálickészletről gondoskodtak. A beteg ágyából a szalmát el kellett égetni. Felhívást intéztek valamennyi pesti orvoshoz, miszerint a choleras betegekről tartoznak bejelentést tenni. „A szegény nép élelmezése és egészségtelen, rossz lakása tárgyában is tétettek lépések." Ideiglenes cholera járványkórházak létesültek. Tiltva volt a Rókus kórházba choleras betegeket felvenni. „A városrészekből pedig elegendő számú kosarakban a város költségén vitettek a betegek a cholera kórházba a minden városrészben a kapitányhivataloknál készenálló hordárok által." A várost tizenöt járványkerületre osztották, mindegyikben járványorvos működött, A köztemetőkben külön halottas házat rendeztek be a cholerában elhaltak számára. A cholera elleni védekezés volt a legfejlettebb, a többi járványra már jóval kevesebb tellett. A hagymázzal kapcsolatban járványkórházak felállításáról értesülünk. Általános bejelentési kötelezettség nem volt, s így csak a kórházban ápolt betegek és a halálozások számáról van fogalmunk. Megrendítően dokumentálják ezeknek a kórházaknak az egészségügyi viszonyait, hogy az orvosok és ápolók tömegesen estek a járvány áldozatául. A helyzet 1867-ben a jobb viszonyok ellenére még mindig nem változott. A himlő ellen megint szigorúbb rendszabályokkal igyekeznek fellépni. „Nincs borzasztóbb betegség a himlőnél, mindazon tulajdonokkal bír, melyek miatt egy nyavalyától irtózni lehet. Járványos, ragályos, kínos, életveszélyes." Az intézkedések hasonlóak, mint a cholera esetében. Felvilágosító iratot terjesztenek az egyéni védekezésről. Halász Géza szorgalmazza a védőoltásokat és kéri a közgyűléstől a gyermekek kötelező oltásának elrendelését. Javaslatára a Fővárosi Tanács feliratban kéri a belügy-