Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: Pest és Buda közegészségügyi helyzete és az itt „uralgott" járványos betegségek történelme az egyesítés idején

Jelenleg már nem kalandoznak a messze távolban, nem repesnek az elérhetetlen magasba, hanem a hozzánk legközelebb álló egészségi tényezőkben s ezeknek összehatásában keresik a kór gerjesztő és terjesztő okait, s ezeket teszik a buvárlat tárgyaivá. Alig bírnánk elsorolni azon temérdek buvárlatot, kísérletet s ezekből levont feltevényt, elméletet, melyek e téren indokolt napirenden vannak. Ezek közül a híres Pettenkofer, müncheni tanár által legnevezetesebbé lett „talajvizsgálat". A talajvizsgálatnál tekintetbe vétetik a talajnak földtani, vagy egyéb tulajdonsága, jelesül annak nedvessége, hőmérséke, növényi vagy állati szerves korhadó és rothadó anyagokkali szennyezettsége. Tekintetbe vétetik a talaj nedvessége és méretik a talajvíz ingadozása. Tekintetbe vétetik a talajlég áramlata, annak mennyi- és milyensége. A búvárlatok s kísérletek másik kiváló tárgyát képezik a fertőző kórokban szenvedők testében, a nedvekben, váladékokban, ürülékekben feltalált „apró szervezetek", melyeknek különböző neveket adtak; Naegeli szerint hasadő-gombáknak, mások szerint csírasejteknek, de leginkább bacteriumoknak hívatván. Állítólag ezen apró élő szervezetek, baktériumok okozzák a fertőző kórok létrejöttét, a fertőző anyagban — vírus — melyet fertőnek nevezhetünk, ezek benne vannak, s ha a fertő a beteg szervezetén belül terem, tehát benntermő — entogén, a fertőt ragálynak — — contagium — sa betegséget, a kórt ragályosnak hívjuk. A ragály tehát azon kóranyag, mely az emberi, vagy állati szervezetben ugyanolyan betegséget okoz, amilyennek teremtménye ő maga, és ebben folytatólag ismét újra képződvén, ragályozás útján emberről-emberre terjed. Ha pedig a fertő a szervezeten kívül a környezetben, talaj/ég, víz által képződik, tehát künn termő — ektogén — úgy gerjröl, miasma van szó, s a betegség mely ezáltal támad, gerjesnek, miasmaticusnak mondatik. Van azután olyan betegség is, melynek fertője künn és benn is teremhet, azaz nincs megállapítva, hogy mi módon terjed, ragály, vagy gerj, avagy mind a kettő által, itt tehát a fertő künnbenntermö, — amphigén — a betegség pedig gerj-ragályos, miasmatico-contagiosus, vagy ragálygerjes contagio-miasmaticus. Kétséget nem szenved, hogy ezen régi idő óta érvényben levő megkülönböztetés a fertőző kórok felosztásánál nagyon gyakorlati és jól használható. Ehhez alkalmazkodva a fentebb nevezett s mindjárt tárgyalandó kórok közül a himlő, a küteges hagymáz és roncsoló toroklob ragályos. Ez utóbbit már többen gerjesnek is tartják. Az alhasi hagymáz, keleti mirigyvész és cholera — gerjes és gerjes-ragályos. Az imént említettük, hogy az itt felállított megkülönböztetések a kórok osztályozását illetik, mert lényegileg sem a ragály, sem a gerj természetét nem ismerjük; mert ha elfogadjuk is a baktériumok létezését s azzal az élő ragályt, contagium vivum, még azt nem tudjuk ezek honnét keletkeztek, okai-e vagy okozatjai a betegségeknek, egyszóval a járványoknak oki viszonyai egyáltalában nincsenek felderítve. A kóroktan terén tett roppant fáradalmaknak, az irodalmi müvek halmazának még nincs kielégítő eredménye, nem a nyert tények, hanem a jó út választása képezi a haladást s a jövő reményét." Halász Géza beszámolója folytatásában — a közegészségügy önmagában humánus jellegénél fogva is — rámutat olyan társadalmi összefüggésekre, mint a rossz táplálkozás, rossz lakás- és munkaviszonyok, a nyomor hatása a járványos beteg-