Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: Pest és Buda közegészségügyi helyzete és az itt „uralgott" járványos betegségek történelme az egyesítés idején

ségek lefolyására és terjedésére. Több járvánnyal kapcsolatban közli, majd az 1872— 73-as cholera járványban statisztikai adatfelvétellel számszerűen is kimutatja, hogy a megbetegedések és halálozások aránya a munkáslakta kerületekben jóval magasabb mint a belvárosban. E tekintetben már nem is volt csupán magára utalva. Ha itt nem is idézzük sorra azokat a kortársi és korábbi epidemiológiai tárgyú dolgozatokat, amelyekben már helyet kapott hasonló felismerés, nem kételkedhetünk abban, hogy olvasta az Orvosi Hetilap 187l-es „Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostan" mellékletét. Ebben Körösi József a kor neves statisztikusa írja: „Férfi és no 20-ával, 30-ával egy nedves mindig sötét pincelyukban zsúfolva, beteg és egészséges közös zsuppágyon heverve, mely télen fagyos, nyáron büdös, ilyen ezrek és ezrek lakmódja a nagyvárosokban. Sajnos amely mérvben Pest inkább nagyvárosi jelleget ölt, ezen bajok annál határozót abban lépnek előtérbe." Ebben az időben a főváros lakosságának majdnem egytizede élt pincelakásokban. A mezőgazdaság fejletlensége miatt a 70-es évek elején aszályos vagy burgonyavészes esztendőben még éhínség pusztított az országban, és a skorbut járványszerűen lépett fel. Az iparban 14—16 óra volt a munkaidő még a 80-as években is. A nőket és a gyermekeket a férfiak munkabérének egyharmad-egynegyedéért dolgoztatták. Nem valószínű, hogy Halász Géza reggelijéhez az 1877 óta már megjelenő Népszavát, vagy a korábbi Munkás Heti Krónikát olvasgatta volna, de néhány figyelemreméltó eseményről mégis tudnia kellett. Nyilván nem történhetett titokban a szabósegédek, pékek, serfőzők, kárpitosok bérharca, különösen amikor a fegyvergyári és malomipari munkások csatlakozásával 1871-ben utcai harcokban robbant ki. Nota bene ez a párizsi kommün éve volt. Egy évvel Halász Géza beszámolójának megjelenése után 1880-ban megalakult a Magyarországi Általános Munkáspárt. Programjában a polgári szabadságjogok és munkabér követeléseken túl már olyanok is szerepelnek, mint a vasút, a hajózás, a bányák államosítása, a földbirtok és a munkaeszközök társadalmi tulajdonba vétele. A humanizmus társadalmi „vallungjait", változáskorú hőhullámait akkor is politikai hormonok fűtötték. A kortárs és az ölelkező nemzedék orvosi társadalmának vezető alakjai haladó szellemű, emberileg is kimagasló egyéniségek voltak. Már a szabadságharc alatt vezető szerepet töltött be az egészségügy szervezésében Balassa János, Sauer Ignác, Flór Ferenc, Pólya József. Ott találjuk a harcoló honvédség soraiban az orvostanhallgatók közül Korányi Frigyest és Bókay Jánost. A szabadságharc bukása után egyetemi bizottság bírálta el az oktatók magatartását és a nem kívánatosakat eltávolította. Bugát évekig vidéken húzódott meg, Schoepf-Merei külföldre menekült, Balassa az Újépület börtönlakója, asszisztensét Markusovszky Lajost eltávolították az egyetemről, Flór Ferencet internálták. Természetesen, mint a kapitalizmus haladó korszakának polgári intellektueljei, világnézetüket orvosi szemléletükön felül elsősorban társadalmi helyzetük determinálja. Materialista világnézet és szociális orientáltság mellett társadalmi optimizmus jellemzi lapjuk, a Markusovszky által 1857-ben alapított Orvosi Hetilap szemléletét. „Mindenütt ott fogjuk találni hogy az összezsúfolás, a célszerűtlen építkezés, az üde levegőhiány és rossz szellőztetés, az ürüléknek meggyülése s a ronda víz azon hatányok, melyeknek azon vészes anyagnak támadását kell tulajdonítanunk, mely akár a küteges, akár a hasi hagymázt előidézi. Ezek pedig olyan dolgok, melyek ellen küzdhetünk,