Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875
csupán kormánypártiságból és „kenyéririgységből" minősítette egészségesnek Böszörményit. 16 A homeopaták jó politikai érzékkel nem fő támogatóikra, az arisztokráciára és a papságra támaszkodtak — ez utóbbiak ugyanis maguk is homeopata módon gyógyítottak —, hanem a baloldallal fogtak össze. így a baloldali író-képviselő, P. Szathmáry Károly indította meg 1870. januárban az országgyűlésen azt a harcot, melynek február végén a tanszékfelállítás megszavazása lett az eredménye az orvosi szakfórumok, Eötvös és a Deák-párt tiltakozása ellenére is. A baloldal saját győzelmeként ünnepelte az eseményt. A balközépi Bolond Miska karikatúrában közölte, hogy ,,.. .egyszer végre a minoritás legyőzte a majoritást."''' 11 A homeopaták parlamenti győzelmük után ad absurdum vitték követeléseiket. Nemcsak két tanszéket, hanem önálló kórházat és gyógyszertárat is követeltek. A pesti városházán tartott megbeszélésen az indulatos Hausmann ökölcsapásaival összetörte a tárgyalóasztalt, Bakodival együtt oly heves agresszivitással vitáztak, hogy székeik szétroppantak. Gebhardt, Poór és Flór a szó szoros értelmében elmenekültek. így szerezte meg Klic karikatúrája a Borsszem Jankóban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók fiumei Vándorgyűlése kapcsán (1869) 16 BJkó 1868, 97. 17 BM 1870.