Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875

Bakodi a Rókus kórház igazgatói hivatalát.

18 Ilyetén szereplésük általános visszatetszést szült és a továbbiakban a baloldalnak sem nagyon volt tanácsos exponálnia magát mellettük. Az orvostársadalmon belül az allopaták visszaütése sem késett. Ezek pedig nemcsak a homeopátia gyógyászati elveit támadták már ebben a felizzott légkörben, hanem személyükben a homeopatákat éppúgy, mint Eötvöst (ti. mert jóváhagyta a tanszék felállítását). Társadalmi kérdést és keresetkérdést, kenyérharcot csináltak az ügyből.

19 A végül gyerekessé fajuló acsarkodásban Kovács József 1874. október eleji rektori beszéde hozott fordulatot. Nagy port felvert dörgedelmeivel — könyvhirdetés formában mint ,,Dr. Kovács József Összegyűjtött gorombaságot"/" karikírozta a Bolond Miska

2,0 — végképp megtörte a homeopaták politikai-társadalmi nimbuszát. Ugyanis velük megegyező durva és agresszív hangnemben támadott, az arisztokrácia és klérus pártjának, az ultrámontán-konzervatívoknak terminológiájával bélyegezte szabadkőműves-liberális ügynek a hasonszenvészetet, alapmagatartása pedig a magyarkodó baloldaléval egyezett meg, mert végső soron az önálló „magyar" tudományosság nevében kelt ki ez ellen a „kozmopolita" irányzat ellen. Kovács Józsefet ezek után mind a bal-, mind a jobboldali ellenzék magasztalni kezdte — kétarcúsága miatt — csak éppen némi fenntartással. Egyedül a liberális, Deák-párti Borsszem Jankó utasította el továbbra is a homeopátiát, a homeopaták törekvéseit s most már Kovács zavaros háborgását is.

21 A homeopátia pártokra szakadt megítélésével szemben egységes véleményt találunk a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseiről. A Borsszem Jankó szinte minden nagygyűléssel foglalkozott, alkalmanként a többi lap is. Semelyik élclap sem tartotta tudományos eseménynek a vándorgyűléseket, hanem tömegméretű evészet-ivászatnak, amit ritkán hígított néhány előadás, melyekben az előadók évről évre unos-untig ismételték saját vesszőparipájukat.

22 A Borsszem Jankó összefoglaló „beszámolója" szerint: „Ettünk, ittunk, demonstráltunk, politizáltunk, sőt még egyikünk-másikunk tudományos felolvasást is tartott. [...] A szónokok diarrhoea verborum-ban szenvedtek, mely betegség epidemicusnak mutatkozott.''''

23 Az áltudományoskodás mellett a fő ellentmondást abban látta, hogy „nagy Németország, melynek minden második iskolamesteréből kitelnék két magyar egyetemi tanár... csak nagy kínnal tudott 200 természetvizsgálót kiszorítani — és nekünk másfélezer természetvizsgálónk szorítja ki falaiból a vendégszerető Fiumét.

,,2i Mindegyik élclap önmagát túlélt, felületesen tudóskodó és főként politizáló-személyeskedő fórumot látott már csak a Vándorgyűlésekben. Politizálásuk bemutatására leginkább a baloldal által védelembe vett itáliai csodadoktor-asszony, Dal Cin tiszteletbeli taggá választásának ügye szolgáltatott alkalmat.

25 Az orvostársadalom viszonylagosan fejlett volt, ezért a hazai polgárosodási folyamat néhány alapvető jellegzetessége megjelenhetett az orvosokkal kapcsolatban. 18 BJkó 1870, 310. 19 BJkó 1870, 120-121. 20 BM 1875, 36. 21 BJkó 1874. okt. 4, 5; okt. 11,8. 22 BJkó 1869. 23 BJkó 1869, 368-369. 24 BJkó 1869, 362. 25 Üs 1871, 434-435; BJkó 1871, 910-911.