Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875

vagy a kormányzatnál szerzett befolyás útján, hatalmi szóval akartak vezető helyet elfoglalni, győzelmet aratni. A kiegyezés utáni, sokszor a szabadosságig kilengő szabad közélet, politikai és sajtóélet lehetőségeit azonnal igyekeztek a maguk hasznára fordítani. Ez az erőszakosságuk — mely legtöbbször üldözöttségük hangoztatása mögé bújt — általános visszatetszést szült, az alapkérdéstől függetlenül is. Az Üstökös találóan nevezte el őket „hasonszenvedő orvosok"-nak.

14 Pártállástól függetlenül mindegyik élclap támadta azt a visszás harcmodort, mely tudományos, szakmai kérdést az országgyűlésen, tehát politikai fórumon kívánt eldönteni.

15 Mégis az általános elítélés ellenére az országgyűlési baloldal magávéá tette a homeopátia ügyét. Erre érzelmi alapot adhatott Kossuth tántoríthatatlan homeopátia-hivése vagy az ugyancsak homeopata-párti Böszörményi László bebörtönzése. Ezt azonnal hajlandók voltak az „allopatákból" álló orvosi szakbizottság terhére róni, mert az 14 Öl 1874, 484. 15 Üs 1870, 113. Az orvostani vitából. A homeopaták győzelmére készült rajz a Bolond Miskában (1870)