Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága

5. ábra. Korinthosi kenőcsös edény részlete. Hephaistos lába deformált. A kép tárgya: Hephaistos visszavezetése az Olymposra. kr. e. VII. sz. esetre ama tűz istene, amely a fémeket megolvasztja és tisztelete leginkább vulkanikus területeken és ahol földgáz volt, ott virágzott. Kultusza kisázsiai eredetű. E helyen azonban csak sántaságával foglalkozunk. A legérdekesebb adat annak igazolására, hogy Hephaistos sántasága arzéngáz okozta munkaártalomnak minősíthető, törökországi. Még ma is mondják, ha valaki sántikálva megy: „úgy jársz mint a sánta bakardzsian ( bronzműves )". Adataim a két világháború közötti időből származnak és állítólag ma már Törökországban is mindenütt modern technológiával dolgoznak. A rézművesek, ahogyan egy vasútépítő magyar mérnöktől értesültem, szinte mind sántítanak, legtöbbnyire csak egy lábra: nem lépnek a talpukra, amiből a nervus peroneus megbetegedésére lehet következtetni. A műhelyekben, amelyek három oldalról zártak, kis mélyedésben helyezik el a kis űrtartalmú olvasztótégelyt, amelyet agyag és quarcos homokból készítenek. E tégelyek készítése külön iparág. Az olvasztó tégelyek 2—5 literes űrtartalmúak, tehát kb. akkorák, mint a bronzkoriak lehettek. A tégelyt faparázsba helyezik, vörösre izzítják. A tűzhöz csatlakozik két fújtató, amelyek között a mester felesége vagy gyermeke állva működteti azokat reggeltől estig. A réz olvadása után a kis mennyiségű rezet az előtte földre helyezett üllőn kezdi kiverni a rézműves, formálja és közben a parázsba is dugja, ha munkája úgy kívánja, azaz lágyítani akarja. A rézműves a földre helyezett üllő előtt kis gödörben térdel. Törökországban a rézművesek sántaságát több helyen a térdepléssel magyarázták. Ha ez lenne betegségük oka, akkor K)