Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
SZEMLE Könyvekről - Seyda, B.: Dzieje Medycyny w zarysie (Kapronczay Károly)
a fiziológiai eszmék történetét más publicatiójában tekintette át: Physiologie, Wandel ihrer Konzepte, Probleme und Methoden vom 16—20. Jahrhundert (Karl Alber Verlag, Freiburg 1968). Az antik kor élettanával kezdik a tárgyalást, hiszen az élettani kutatások és spekulációk a görögökig, i. e. 5. századig nyúlnak vissza. A középkor tárgyalása után bö teret szentelnek a 19. és 20. századi kutatásoknak. Tudománytörténeti tényekből következik, hogy a korábbi időket tárgyaló élettan története valójában szélesebb területet ölel fel, az orvostudomány történetét, és csak az újabb időkben különíthető el az élettan története. Évszázadok, nemzetek alapján ill. egy-egy nagyobb személyiség, tudománytörténeti korszakot elindító tudós (pl. Johannes Müller és Carl Ludwig) és tanítványaik, követőik köré csoportosítva tárgyalják az anyagot. Részletes méltatást kap az orosz élettani iskola, mindenekfelett Pavlov munkássága is. Magyar tudósok (Verzár, Szentgyörgyi ) tevékenységére is találunk utalást. Külön kiemelést érdemel az ábraanyag, az élettan tudósainak gazdag arcképgyűjteménye. A fejezetek végén található irodalomjegyzék pedig a további részletes kutatásokra ad lehetőséget. A szövegoldalakat a kutatók névjegyzéke zárja le. Hasznos még a kötet elején az illusztrációkat külön felsoroló tartalomjegyzék. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a lényegileg német—amerikai kooprodukcióban készült munka valószínűleg a legteljesebb élettan történet, amit valaha is írtak. Kívánatos, hogy nálunk is minél többen jussanak hozzá. hanti József Seyda, Bronislaw: Dzieje medycyny w zarysie. Warszawa, Panstwowy Zaklad Wydawnictw Lekarskich, 1973. 608 1. Második átdolgozott kiadásban jelent meg 1973-ban Seyda Az orvostudomány történetének vázlata című, eredetileg egyetemi tankönyvnek szánt munkája. A szerző követi a lengyel orvostörténelem hagyományait, Józef Oettinger és Wladyslaw Szumowski után harmadikként dolgozza fel az orvostörténelmet az ókortól napjainkig, összekötve a lengyel orvostudomány kialakulásának és fejlődésének áttekintésével. Seyda már a könyv címében is jelzi, hogy érinteni kívánja az egyetemes orvostörténelem minden kérdését, de nem részletezi azokat, csupán lábjegyzeteiben adja meg a részletes szakirodalmat. Ennek ellenére a tekintélyes oldalszám is mutatja, hogy az adott szempontok betartásával is milyen alapos munkát végzett. Egyben sajnálatos tény, hogy csak lengyelül jelent meg Seyda munkája, pedig módszertani szempontból sok hasznosat mondhatna e nyelvet nem ismerőknek is. A könyv megírásánál nagy hatással volt Seydára Szumowski hasonló munkája és ez az ókori orvostudomány történetének áttekintésénél mutatkozik meg. Hasonló felosztásban és szerkezetben vizsgálja a görög—római orvostörténelmet, a keresztény orvostudomány gyökereit, kialakulását és fejlődését. A könyv erényeihez tartozik, hogy a felvilágosodás és az ezt követő időszakok vizsgálódásánál már a korszerű természettudományos alapról közelíti meg az orvostörténelmet, ehhez igazítja felosztását. Az orvostudomány fejlődésének áttekintése mellett bepillantást enged — — amennyit a téma kíván — a gyógyszerészet kialakulásába, kapcsolatába a medicinával. Az egyetemes kérdések tárgyalásától elkülöníti a lengyel orvostörténelmet, bár az általános fejlődés feldolgozásánál utal a lengyel vonatkozásokra.
