Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

nyező falvak pásztorait és a terebesiekkel együtt mintegy kétezren hajnali 3 órakor dorongokkal valamint vasvillákkal felfegyverkezve a városba rontottak. Ide nem engedték be [!] Zemplén vármegyeelső alispánját Dokus Lászlót, aki Sátoraljaújhelyre visszasietve felsőbb helyről „sebes posta" által katonai segítséget kért. „FÖ-Ispún Gróf Majláth Antal ö nagyságának mint a görcsmirigy tárgyában kirendelt királyi biztosnak bölcs rendeléséből több oldalról jővén megyénkbe nagy számú rendes katonaság, ez által határ tétételt a közönséges gyilkolásnak és rablásoknak.'''' A katonaság megérkezéséig azonban még hosszú napok teltek el, s a folytatódó lázadás már nemcsak „a méregétetők", hanem „minden nyírott fejűek" (urak) ellen is irányult. Sőt Terebes kisbírái „lármázván azt is, hogy a Kurucz háború" elkezdődött félrevezették — politikailag is — a lázadókkal egyet sem értő népet. Később már szökött bűnöző, Skrovely nevű lopás miatti letartóztatásból megszökött fegyenc is csatlakozott a zendülőkhöz, még „lázító cédulák"-at is terjesztettek, sőt Hamza Lajos nagy összegű vérdíjat tűzött ki [ !] egy úr fejére (Tersánszky esküdt úr fejére 100 Rforintokat). Kik voltak azok az orvosok, akiket a lázadók megkínoztak? Terebesen Moravtsek sebész és a „gyógyszeráros" letartóztatásra került, majd megkínozták őket. Pánti orvos urat Lasztótz községből Dobos al ügyésszel együtt Terebesre szállították „lánczon oly véggel, hogy megítéltessenek". Kis Ráska helységben elfogták Paczkó orvos urat, majd szabadon engedték, de másnap Szalók községben beteg-vizsgálat közben újból „elfogattatott, levetkeztetett s tulajdon kocsijának bakjára kegyetlenül fellöketett", a kocsiban a bírák ültek és gúnyolták. A patikákat sok helyen feldúlták. A lázadók eljárása kezdetben csupán arra szorítkozott, hogy a hatósági közegeket nem engedték be a falvaikba. Később a hatósági személyeket letartóztatták, ill. megverték. Volt olyan letartóztatott, akit halottas kocsin szállítottak Terebesre (pl.: Viczmándy főszolgabíró). Szalók községben a cholerában elhaltakat a letartóztatottakkal temettették el, akiknek saját kezükkel kellett a sírgödröt is bekaparni. Ráadásul a lázadók többnyire részegek is voltak, mert a korcsmákat a legtöbb helyen kirabolták. Különös, hogy a mérgezettnek gyanított italokat azért maradéktalanul megitták ! A korcsmák képezték egyben a lázadók gyülekező helyeit is pl.: a Velejte község melletti Ugró-korcsma, illetve Komár nevű kis puszta korcsmája. A 2 hétig tartó lázadás végén, 1831. augusztus 6-án hajnalban a sóskúti kerületben levő Mernyik községben történt a legborzalmasabb tömeggyilkolás. Itt kilenc ember lett a rablás után gyilkosság áldozata. Köztük volt az itteni cholera elleni bizottság elöl ülője (elnök) Sulyovszky József úr, Reviczky János járási főszolgabíró, a lutheránus prédikátor stb. Egy gróf kisasszonyt szadista módon felnyársaltak. A halottakat azon sírgödörbe hányatták, „melyek a görcsmirigyben elhaltak részére előre ásattak". Tersánszky esküdt úgy tudott elmenekülni a szomszéd faluba, hogy bolondnak tette magát. Terebesen Tomsits József uradalmi kormányzó két napig egy kéményben rejtőzött. Volt aki azért került bajba, mert orvossal is rendelkező nagyobb városba költözött a cholera-járvány idejére. így jutottak életveszedelembe Terebesen tekintetes Péterfy Károly és Otskay István urak, „kik a görcs-mirigy beütése óta Terebesen mulattak [tartózkodtak], mint oly helyen, hol betegség esetében orvost és gyógyszereket nyomban lehet találni." A lázadók többsége ún. szoták tótokból állott (Zemplén, Sáros, Szepes és Gömör tótjai a Sajó vizéig). Balásházy szerint a zendülésnek három oka volt: /. „czégéres