Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

erkölcstelenségök" 2. a tudatlanság és ostobaság, azaz hogy „a mérgesités valóságos igaz" voltát elhitték 3. részegség. A szerző a nép széles körű oktatását javasolta végül is: „Kinek szeme s szíve vagyon, láthatja, s érezheti, honfiunkban ezen osztály szerfelelt nagy; Haza attyail kezetekben a hatalom tegyétek e rosszat lehetőképen jóvá... A tudatlan nép miliomjai reménlenek.." Most látom időszerűnek a könyv Bevezetőjének ismertetését. A szerző szerint két okból írta meg a zendülés történetét: „/ szőr A haza lakosai közzül sokan fonák véleményt formedtak magoknak ezen történetekrőt ; így szükséges őket felvilágosítani. 2 szor Ezen történeteknek nyomtatás általi közzététele tudatosítani fogja a késő maradékot, s talán egy hasonló szerencsétlen jövendőben élőknek utasítást fog nyújtani helyes rendszabályok tételére..." Egészségügyi vonatkozású Balásházy tevékenységében még, hogy könyvei jövedelmének egy részét a sátoraljaújhelyi kórház részére [19] adományozta. Több röpiratában küzdött továbbá az alkoholizmus: a „részegítő italoknak, főleg a pálinka mértéktelen élvezetének''' egyre jobban terjedő „mirigye" ellen [19]. Legjobb barátja egy debreceni gyógyszerész: Tamásy Károly volt. Több gazdasági munkájában [2] ad egészségügyi tanácsot: „Ha torkig eszik az ember, teste alkalmatlanná válik a dologra, elméje a gondolkodásra, sőt betegség is származik abból gyakran." Nagyon érdekelte az állatok betegsége is, de állatorvoslási kézikönyvét [19] már nem tudta megalkotni. * Indiában „évszázadok óta honos" volt a choiera, s már 1503-ban leírta Correa Gáspár [10]. 1831-ben tört ki Magyarországon első ízben cholera-járvány az első európai cholera-járvány bevezető hullámaként [20, 21]. Az ezt követő világjárványok is mindig az indiai Ganges delta-vidékéről indultak ki s a gőzhajózás és a kereskedés fellendülése terjedését nagyban elősegítették. így adódott, hogy hazánkból Ausztria, Németország, Itália, Franciaország és Anglia után Észak-Amerikába is átkerült, s már 1832-ben nagy pusztítást okozott a cholera New York valamint Philadelphia zsúfolt negyedeiben [18]. A cholera tulajdonképpen már 1829-ben elérte Orenburg, 1830-ban pedig Asztrahany és Moszkva körzetét, s mivel a magyarországi járvány nyilván Ausztria biztonságát is veszélyeztette, első alkalommal tettek egységesen széles körű osztrák — magyar járványellenes intézkedéseket. Pénz, haderő és a legtekintélyesebb orvosok közreműködése mind rendelkezésre állt, de ismeretek hiányossága és a lakosság tudatlansága valamint bizalmatlansága meghiúsították az intézkedések eredményességét [20]. Hazánk akkori 8 milliónyi lakosára alig esett több mint 500 szakképzett orvos, s így a hiány pótlására nemcsak orvostanhallgatókat vontak be jelentékeny számban [10], hanem tág tere adódott a bírók, bábák, borbélyok, kuruzslók és papok „közreműködésének". Nagyon nehéz volt abban az időben az orvosok helyzete, mert a cholera megállapítása tulajdonképpen egyet jelentett a közlekedés valamint kereskedelem megszüntetésével, aminek rövidesen éhezés lett a velejárója. Éppen ezért a lakosság titkolta a cholera-gyanús eseteket, az orvost pedig sokszor részesítették halálos fenyegetésben, ha