Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

Földes községbe költözött, s gyámsága alatt levő unokája (Farkas Albert) javait kezelte. Földesen halt meg 1857. november 17-én, ottani sírhelye ma ismeretlen. Balásházy munkásságának orvosi vonatkozásai kapcsán elsősorban ,,Az 1831-dik esztendői Felső Magyarországi zendüléseknek történeti leírása" c. munkáját kell figyelembe venni. Ez a könyv páratlan értékű orvostörténeti adatok és tények tárháza. A lázadás 1831. július 25. és augusztus 6. közötti két hétig tartott, központja Zemplén vármegye északi része volt, de szinte egyidőben Abaúj, Szepes, Sáros és Gömör vármegyékben is történtek zendülések. Sőt a lázadók „távolabbi vidékekre: u.m. a Bodrogközre és Ungvár vármegyébe is küldöttek lázítókat titkon, kik a pór népet a vagyonosok, mint méreg etetők ellen lázították". Tulajdonképpen mindenütt az ún. „kassai mérgesítés" híre terjedt el eltorzítva, amiből eleinte csak gyanakvás, majd polgári engedetlenség és lázadás alakult ki. A kormány ugyanis az egész országban a cholera ellen megelőző, ún. „mentő" intézkedéseket tett, amelyekhez tartozott: szükség-kórházak felállítása, felügyelő orvosok és cholera-biztosok kirendelése, az orvos-szerekről való központi gondoskodás, minden községben sírok kiásatása előre stb. A megyék a határokat (lineákat) szigorúan őriztették, átjáróhelyeket (passzusokat) hagyva rajtuk, a dögmentesítő (contumatia), illetve levél füstölő intézeteket állítottak fel. A megelőzésre használt gyógyszereket és fertőtlenítő szereket többnyire földesúri kastélyokban, illetve szolgabírói hivatalokban osztották szét. A parasztok sok községben nem vették be a gyógyszert, s az ellenszegülőket emiatt olykor megbotozták. így pl.: a Szabolcs megyei Aranyos községből [18] a szolgabíró ilyen jelentést küldött: „A helység lakosai felette babonás vélekedésnek, elannyira, hogy a babonáskodásiól testi fenyítékkel láttam szükségesnek őket tartóztatni." A legfőbb indító oka az elégedetlenségnek az volt, hogy Kassán Lehoczky nevű seborvos [18] a mentőszerül használt bizmut által „több egészséges gyermek halálát okozta, mintegy erőszakosan beadva" Ennek a híre sebesen szétterjedt a nagy kereskedelmi központból, Kassáról a környező falvakba is 1831. július 19-én. Zemplén megyében a zendülést bevezető „legelső nyilvános engedetlenség a felsőbbség ellen s törvénytelen ellentállás 1831. eszt. Július havának 25-kén Abaúj Vármegyével határos Szécs-Keresztúr helységben történt." Innen kituszkolták Lőrintzfy cholera biztost, mert a nyakában „mentöszerül" függő chlór-meszet a lakosok méregnek gondolták, amellyel a népet és a kutakat akarták megmérgezni! A másnap vizsgálat tartására érkezett járási főszolgabírót nem engedték be a faluba. Ugyanezen idő tájban Rákotz községben Horváth Antal főszolgabíró ellen kelt dorongra a lakosság. Július 27-én Szent Marja községben megverték és őrizet alá vették Mohátsy Lajos cholera-biztost, valamint az uraság ispánját. Július 31-én Isép községben kútmérgezés előidézésének gyanúja miatt a bíró házához hurcolta a köznép Lőrintzfy cholera-biztost (akit néhány nappal ezelőtt Szécs-Keresztúrban már megkínoztak) és a zsidókat (ui. a zsidó korcsmárosokat azzal gyanúsították, hogy a „mentő-szereket" az italokba csempészik). Itt már bekapcsolódott az események szervezésébe egy Pauk nevű jobbágy, aki becsvágyból lázított, és később halálra is ítélték (pellengéren múlt ki a felelősségre vonás idején). A legnagyobb lázadás 1831. augusztus 2-án egyszerre tört ki Mihályi és Terebes mezővárosokban. Pauk, Hlavati, Szkacsik és Kosty nevű parasztok szervezték a kör-